Mit nevezhetünk "Többszörös képnek" a facebook idővonalán megjelenő képek közül, ha nem szerkesztetten összeállított képpárt, vagy képegyüttest látunk?
Az elmúlt napokban többször kritika tárgyát képezték, az általam a facebook idővonalán közzétett képpárok és képegyüttesek. Részben jogos és részben pedig indokolatlan a bírálat, mert nem mindent én szerkesztek, hanem én is többször hagyom, hogy a facebook képszerkesztő programja, rakja össze a feltett képeket. Egyenlőre csak bemutatom a képeket, és majd később bővebb magyarázó szöveggel is ellátom. Érdemes végig nézni, mert itt az elején csak bemutatom egyenként, hogy miből lett összerakva az az ominózus aleatórikus kezdőkép, majd megmutatom azt is, hogy miként működik a facebook képszerkesztő programja, és mi lesz az eredménye.
A fenti kép a vita tárgya. Így jelent meg a FB idővonalán. Alatta következik egyenként és képpáronként a tíz kép, amiből összeáll a teljes sorozat. Ha valaki az első rápillantás után belép, és egyenként is megnézi, akkor találkozik a közlő szándékával, és a közlendő tartalommal, amit az eléje írt szöveg jelez. Alább mellékelem.
Ma már ilyen "képpáros" napom van. Reggel S Nagy Katalin tett fel az idővonalára egy balatongyöröki mandulavirágzós képet, amelyre úgy reagáltam a hozzászólásomban, hogy mellékeltem az első képpárt. Ez a mi nyaralónk-telelőnk teraszáról készült valamikor a nyolcvanas években. Este Magdolna Kölüs idővonalán láttam testvérével, Kolus Lajossal egy korai képüket, amit összehasonlítottam Magda facebook-jának fejlécén található mostani képpel, és nem tudtam kihagyni, hogy egymás mellé ne tegyem a kettőt. De ekkor jutott eszembe a napokban folytatott esti szórakozásom, hogy rendezgetem a régi munkáimat, és "Régi képek között válogatva" címmel itt is bemutattam már egyet-egyet, most meg akkor még hozzáteszek Becehegyről készített négy akvarellt. Ennyit mára.
Ez általam is többszörös képnek szánt összeállítás.
Alább még egyszer látható a kiinduló kép, amelyet a közbülső képekből így jelenített meg a facebook.
De itt következnek azok, amelyek már csak számmal vannak jelezve. Ezek vizuálisan egészen más megjelenésűek, de a szöveg szerint tartalmilag összefüggnek a fényképekkel és az akvarellekkel. Ez lenne az "epikus" része.
Alább láthatók a hozzászólások
2020. február 25-én a facebook idővonalára feltöltött képek és a hozzászólások
Ma már ilyen "képpáros" napom van.
Reggel S Nagy Katalin tett
fel az idővonalára egy balatongyöröki mandulavirágzós képet, amelyre úgy
reagáltam a hozzászólásomban, hogy mellékeltem az első képpárt. Ez a mi
nyaralónk-telelőnk teraszáról készült valamikor a nyolcvanas években.
Este Magdolna Kölüs idővonalán
láttam testvérével, Kolus Lajossal egy
korai képüket, amit összehasonlítottam Magda facebook-jának fejlécén található
mostani képpel, és nem tudtam kihagyni, hogy egymás mellé ne tegyem a kettőt.
De ekkor jutott eszembe a napokban folytatott esti szórakozásom, hogy
rendezgetem a régi munkáimat, és "Régi képek között válogatva" címmel
itt is bemutattam már egyet-egyet, most meg akkor még hozzáteszek Becehegyről
készített négy akvarellt. Ennyit már
Az űrlap aljaJános Erdei Számomra kicsit epikus
(azaz túlzsúfolt), de tudom, egyrészt ízlések... Másrészt ez csak egy alkalmi
ötlet... :-)
András László Alföldi Igen ez egy
spontán alkalmi ötlet, és gondolkodtam azon, hogy így részemről illik-e közzé
tenni. Aztán több egyéb ok miatt mégis feltettem, mert egyrészt keresem azt a
rövid és gyors reagálási lehetőséget, amely ellentéte a terjengős, hosszúra
nyúlt blog bejegyzéseimnek, másrészt pedig magam számára is állatorvosi lónak
szántam, hogy lássam mit tesz a facebook képszerkesztő programja. Ha vizuálisan
nem gondolja át az ember, és csak a tartalmat követi, mint ez esetben, akkor ez
az eredménye.
János Erdei András László Alföldi, ha dolgoznál
vele/rajta, (még) jobb lehetne... A jobb felső két képtábla közötti távolság
(szinte biztosan, mert én nem vagyok alkotó) túl nagy(nak tűnik számomra).
A bal alsó képtáblán látszó felirat is megtöri (talán) a kép egységét...
András László Alföldi Elébe mentél a
szándékomnak, mert most reggel úgy keltem fel, hogy összerakom még egyszer,
most már a vizualitásra is odafigyelve.
Ps: a konkrét és a festett képek összerakása is izgalmas, a színdinamika is
érzékelhető (csak még nincs készen). :-)
András László Alföldi János Erdei Hogy mi van készen és mikor,
azt sokszor vitattuk már, ezért maradok annál az álláspontomnál, hogy nézőpont
kérdése. Úgy érzem, hogy tartalmilag készen van, mert a szöveggel együtt, és
egyenként is megnézve a képeket, még vizuálisan is készen van, tehát az eredeti
szándékom megvalósult. Az, hogy ez esetben kiszolgáltattam magamat a facebook
képszerkesztő programjának, és így a "többszörös kép" kritériumainak
nem tettem eleget, és az első megjelenés úgy néz ki, ahogy kinéz, ezt tudatosan
vállaltam.
András László Alföldi Erik Lux Bizonyos nézőpontból túlzsúfolt,
hogy mennyire túlstilizált azt nehezen tudom értelmezni. De nézzük meg a
facebook idővonalán megjelenő képeket több kép esetében, hogy melyik felel meg
az általam is elfogadott és részletesen kifejtett többszörös képnek. Esetleg,
véletlenszerűen szerencséje van az embernek, hogy olyan méretű, tartalmú és mennyiségű
képet sikerül neki felrakni, amelyet a program úgy rendez, hogy az valamennyire
esztétikailag is megállja a helyét. Azt hiszem rajtam kívül kevesen kevesen
foglalkoznak ezzel, vagy legalább is én nem látom és nem tudok róla. Ezt a
"hanyagságot" éppen azért engedtem meg magamnak, mert csak a
kísérletezés által látom át a program logikáját, mivel azok az algoritmusok
ismeretlenek a halandó ember számára, amit időnként még módosít is a facebook.
Mire kezdem ki ismerni magam az egyikben, már meg is változtatták, nehogy
követni tudja az ember. Nem panaszként írom, csupán a félreértések elkerülése
végett, megosztom az alkotó problémáját ezzel kapcsolatban.
János Erdei András László Alföldi, a többszörös képeknek
csak egyik fajtája az aleatorikus, a véletlen létrehozta. Amikor még
(kezdetben) azt hittem, hogy egy új képtípust fedeztem fel (és nem a szárnyas
oltárok legtöbbször profán változatával van dolgom), keresni kezdtem az
ilyen képeket, és észrevettem, hogy a FB az albumok megosztásánál ilyen
"aleatorikus (FB) többszörös képeket" hoz létre. Valóban, és így
találtam is néhány nagyszerű többszörös-képet.
Azóta azonban (számomra) kiderült, hogy ezek nagyrészt csak a többszörös-képek
perifériáját alkotják, mert az alkotók ilyeneket nagyon nagyrészt hagyományos
módon, vagy photoshoppal (vagy épp penésztenyészettel stb. stb.) :-) hoznak létre...
Mindezt két okból írtam le:
Egyrészt mert azt hiszem félreértés volt köztünk (amit valamelyest a fentiek
megírásával talán tisztázni sikerült).
Másrészt és főleg, mert a félreértés nyomán egy új többszörös képtípus kezdett
körvonalazódni bennem). Olyan, amilyennek a fenti képed talán az első - még
nyers - megközelítése.
Ahogy Emilio Vedova némelyik képének táblái mozdíthatóak, és ezzel a képei
átrendezhetőek, úgy hasonlóra az elektronika is lehetőséget nyújt, az egyes
táblák megnyithatóságával...
András László Alföldi Köszönöm, hogy
felhívtad a figyelmemet Emilio Vedova munkásságára, én csak informatív módon
ismerem, és főleg az expresszionista képeit, amelyeket nem nagyon szerettem. De
majd mos újra utána nézek, és lehet, hogy csak a felületességemből adódik ez a
véleményem. Igen, azt elfelejtettem, hogy az aleatorikus megnevezést a facebook
által rendezett képek esetében használjátok. Nekem viszont a zenei vonalról
történő áthallás miatt ez nehezen egyeztethető össze az én képi
elképzeléseimmel. Bár, el kell fogadni, hogy a képszerkesztő programnak való
öntudatlan belevetettségünk is valami ilyesfélét hoz össze, csak én itt
hiányolom a tény tudatosítását. A kiskutyák, kiscicák, és egyéb ilyen jellegű
képek, de még a klasszikus remekművek egymás mellé tétele és sorba állítása
esetében is nekem kevés ahhoz, hogy többszörös képnek tekintsem. Itt hiányzik
minden alkotói szándék, ami azért egy alkotásnak mondható produktumnak az
esetében, mindenképpen elvárható lenne. Tehát nekem az igazi aleatorikus kép
azt jelenti, ahol az alkotó, ez esetben lehet az csak interpretátor is, alkotói
szándékkal rendezi a képeket. Lehet, hogy ez a szigorúság a több évtizedre
visszanyúló kiállításrendezői gyakorlatomból ered, mert ott megtanultam a
sorrendiség és egymásmellettiség lényeges szabályait, és itt is igénylem. Nekem
a kiállításra hozott képek a raktárban, vagy a szállítómunkások által lepakolt
változatban, még nem jelent alkotást, csak egy olyan véletlenszerűen összeállt
képet, amelyben semmiféle alkotói szándékot nem érdemes keresni, így
aleatorikusnak sem nevezném. Viszont van számtalan egyéb ok, indok és
magyarázat arra, hogy miért van éppen így van. Ezt követően, amikor elkezdődik
a munka, és már valamilyen intuíció, vagy koncepció szerint a rendezés
megkezdésnél szét van rakva a képanyag, onnantól kezdve tekinteném
"partitúrának", amiből ki-ki a maga választása szerint összerak olyan
változatokat, amely már több mint a képek egymásmellettisége. Persze láttunk
már sok kész kiállítást is úgy, hogy lesírt róla minden szándékosság hiánya.
Mert számomra a többszörös kép, még az aleatorikus rendezés esetében is,
valamiféle kifejezési szándék irányába kell hogy mutasson ahhoz, hogy
alkotásnak számítson. Innentől aztán lehet jó vagy rossz, ez már más kérdés. De
addig, amíg Marcel Duchamp "Piszoárja" a szaniter áruk raktárában
van, addig az még nem "Forrás" a szó sokszínű értelmében, amely végül
is több mint egy évszázada kivívta magának a "Mű" státuszát, sőt
mondhatnám, hogy a "Nagy mű", más szavakkal a "Remekmű"
pozícióját. Azért elmélkedtem most ilyen hosszan erről, mert elsősorban magamat
szerettem volna kontrollálni a fenti kép kapcsán, hogy azzal a tágabb
értelmezéssel, amelyet ti használtok, érdemes-e nekem is élnem, vagy maradjak a
magam szigorúbb definíciójánál. Egyenlőre maradok ennél, és így továbbra is
fenntartom a képpel kapcsolatos eddigi magyarázkodásaimat.
Az aleatorikus kifejezést a zenei terminológiából vettem át, és ahhoz hasonlóan
a vélelenszerűre használjuk (hiszen Cage képeket is, installációkat is
alkotott). És ezen belül különítettem el az olyan (fél)véletlent, amit az Fb
hoz létre. Tehát szerintem van aleatorikus kép, és ezen belül egy altípus az
aleatórikus (FB)...
A kiskutyák/kismacskák/nyaralási képek összehozását (ezek szerint nem) értelemszerűen
nem tartom többszörös-kének. A sorozatokat, amikor FB-n közzétesz egy alkotó,
vagy újabb képpel/képekkel bővíti, akkor az FB a sorozat nyilván (nyilván
esztétikailag koherens, hiszen ugyanabból a sorozatból származó) képét
"aleatorikus (FB) többszörös-képpé" rendezi.
Az eredmény nem szükségképpen többszörös-kép,hogy az-e, függ a sorozat
minőségétől, a kiválasztódott képek összeillésétől, és még sok egyébtől, de
van, amikor jó dolgok sülnek így ki (pontosabban jönnek össze).
Ilyen "öszejövésekre" találsz példát az Aleatorikus többszörös-kép
csoportban, ahol megosztottam néhány olyat is, amit az alkotója nem
többszörös-képnek szánt ugyan, de szerintem a FB minőséget alkotott: https://www.facebook.com/groups/404250123365411/
Az aleatorikus (nemcsak számomra) azt jelenti, hogy a véletlen is szerephez jut
a mű kompozíciójában. Ahogy a szállítómunkások lerakodnak, az nyilván általában
nem műalkotás, de olykor-olykor lehet az.
Aleatorikus többszörös-kép (csoport)
András László Alföldi János Erdei Igen, részben igazad van,
mert az általam leírtak pont a lényeget hagyták ki, amire most felhívtad a
figyelmem, ez pedig a "véletlen". Annyira arra koncentráltam, hogy
érthetővé tegyem magam számára, a fent látható, tőlem szokatlan képsor értelmét,
hogy tényleg mellé fogtam a magyarázkodásommal. Bár, most újra olvasva a
leírtakat, teszek ott egy megjegyzést, hogy az interpretáció is alkotás,
illetve alkotó munka. Cage adott egy partitúrát, anyagot és a zenész nem
feltétlenül kockadobással kell hogy kiválassza a eljátszás sorrendjét, hanem a
saját intuíciója alapján. Így a véletlen, a különböző előadások
összehasonlítása által kaphat nagyobb hangsúlyt, amely számomra fontosabb, mint
a kockadobásos egyszeri meghallgatás. De, igazad van, én vittem félre a gondolatmenetet,
mert már megint ugrottam egy nagyot, és kihagytam egy csomó közbülső állomást
szóba hozni, amelyek engem erre az álláspontra juttattak, még Cage zenéjével
kapcsolatban is, de különösen a magam alkotói gyakorlatában. Azt hiszem, hogy
egy kockadobásos előadás meghallgatás után még Cage zenéjéből sem derül ki az
eredeti szándék, mert ez már amolyan "konceptuális" zene, amelyben
legalább annyi a filozófia, mint érzékileg egyszeri hallásra felfogható zenei
élmény. Nem véletlen talán, hogy először Pierre Boulez használta ezt a
módszert, ahol még csak a szekvenciákat lehetett cserélgetni, és nem az egész
partitúrát átalakítani. De igazából nekem a képekkel kapcsolatban nem is a
véletlen ellen van kifogásom, hanem a "csonkítással". Mert a facebook
programja az nem csak sorrendiséget változtat, hanem radikálisan vág is. Minden
méretet, formát beletuszkol egy négyzetbe, legyen az horizontálisan vagy
vertikálisan elnyúló hosszú alakzat, vagy szabályos téglalap, mindenből
négyzetet csinál. Ezáltal sokkal inkább a kollázs vagy a montázs technikájához
hasonlít, mert mindent átszab, és csonkított formákból új alkotást hoz létre,
illetve jelenít meg a képernyőn. Ha megnézed a fent látható kép összeállítást,
látható, hogy a bal oldalon levő felső képpár, és az alatta levő négyes
többszörös kép mindkét oldalát levágja, és belekényszeríti a program
sablonjába. Durva hasonlattal élve, olyan ez, mintha a zenész letépné a Cage
kottájának két szélét, és kidobva a szemétkosárba, csak a megmaradt középső
részt variálná a kockadobás szerint. Akkor ez már nem a szerző műve, hanem az
interpretátor parafrázisa, a mi esetünkben a FB parafrázisa. Itt kevés a hely,
és már megint túl sokat is írtam, ezért nem tudom vizuálisan is láthatóvá tenni
az elmondottakat, de egy rögtönzött blog bejegyzésben eléggé didaktikus módon,
felvázoltam, lejátszottam magamnak. A mellékelt linken a blog bejegyzésben
látható a képanyag is. https://andraslaszloalfoldi.blogspot.com/.../muhelymunkak...
ANDRASLASZLOALFOLDI.BLOGSPOT.COM
Műhelymunkák - Műhelynapló XXI.
Itt most bemutatom a program általam eddig kiismert, és a többszörös képek esetében használt logikáját. Ezzel a módszerrel készült képek lennének János megnevezése szerint az irányított aleatórikus többszörös képek.
A legegyszerűbb alapeset, amikor négy négyzet alakú képet teszünk fel.
Az öt, vagy annál több kép esetében ez az alpszerkezet.
A forma megmaradása mellett az egy ötödével kisebbedő négyzeteket átalakítja, és bele kényszeríti a fenti sablonba. Alább még egyszer megmutatom.
A facebook-on így jelenik meg.
Ha tovább megyünk és a formát és a méretet is megváltoztatjuk, akkor is ugyan ez az eredmény jön ki. Ezt is belekényszeríti az alapképletébe.
A probléma ott kezdődik, amikor nem csak a forma és méret külső tartalmát nézzük, hanem a kép mondanivalóját is. Itt még nincs semmi probléma, mert négy négyzet alakú kép kerül egymás mellé.
Az öt, vagy annál több kép esetében ilyen méretváltozások történnek. De még ez is elmegy. Ehhez hozzászoktunk a könyvekbe szerkesztett léptékváltás által.
De mi van akkor, ha öt, vagy annál több, különböző méretű és tartalmú képet teszünk fel?
Ez lesz belőle. a facebbok így jeleníti meg. Ez már köszönő viszonyba sincs a felette levő kép tartalmával.
Ha a fenti kép közepéből kivágjuk ezt a rész, még egész jó aleatórikus kollázs is kikerekedik belőle. Ezért mondtam azt a bejegyzésemben, hogy a program szétvágja, szétdarabolja a képeket, és nemcsak a sorrendiséget módosítja a kockadobás adta véletlen alapján, hanem teljes mértékben átszabja, és így formailag és tartalmilag is megváltoztatja az egészet.