2017. július 1., szombat

Betekintés a műhelybe (I.) - Gödi kisműhely




             Nem panaszkodhatunk, mert ami egész életünkben hiányzott, azt öregkorunkra megteremtettük. Így, műterem túltengésben élünk. Hol itt vagyunk, hol ott, ami nagyon előnyös a környezetváltás szempontjából, de sok esetben ugyanolyan akadályozó tényező is, mivel mindig hiányzik valami egy adott munkához, ami éppen a másik helyen van. Persze ez legyen a legnagyobb problémánk az alkotás szempontjából. Leírtam már egyszer egy háromrészes blog bejegyzésben a műterem történetünket, ezért ezt most nem ismétlem meg, csak utalok az elérhetőségére. 




    Most viszont szöveggel is kiegészítve ezt a 2017-es hat évvel ezelőtti bejegyzést újra közzé teszem, amelynek aktualitását az adja, hogy régi facebook emlékként elém került ma egy ugyancsak ezt a témát érintő, 2015-ös nyolc évvel ezelőtti bejegyzésem. Ennek bemutatásával bővűl a betekintés a műhelyekbe, és kiegészül a saját alkotói gyakorlatom bemutatása a tanítási kisérleteimmel, amely családi viszonylatban meglehetősen gyengén sikerült. Lányomat, unokáim édesanyját is megpróbáltuk annak idején - negyven évvel ezelőtt - a rajzi pálya felé orientálni első feleségemmel, aki szintén festő volt, Kölűs Judittal (1950-1994) de nem sikerült. Második feleségemmel, aki színtén festő, T. Horváth Évával az unokákat próbáltuk efelé terelgetni, de ez sem sikerült. Nem panaszként, hanem tényként  mondom. Most ennek részleteit nem szeretném elemezni, de később visszatérek erre, hogy a bemutatott három műterem, kiegészítve egy negyedikkel, a pesti lakásunkban kialakított munkatérrel, milyen környezeti hatást jelentett az unokák számára. Ezután nézem meg egy önálló írásban a személyes feltételeket, és kötöm össze majd a Fischer pedagógiával, amit mi, az előző generáció örököltünk tőle. 
            A nyitó képet is megváltoztattam, és Luca unokánk egyik gyerekkori rajzával kezdem a fényképek bemutatását, jelezve ezzel, hogy itt az ő szempontjukból tekintek vissza a múltra, amely térbelileg a egyenlőre még a jelenünk is. Bár Gödön éppen most teljes lakásfelújítás zajlik, de bízom benne, hogy rövidesen visszaáll a régi rend, alpvető változtatás nélkül. Az itt vázolt nézőpont váltásból adódóan a kisműhelyen kívűl, bemutatom az egész házat és a kertet, ahol még két kitűnő alkotásra alkalmas szoba is található. 
                  Kezdem a műteremnek kialakított tetőtérrel, ahol a fent említett nyolc évvel ezelőtti tanítási kísérletem folyik.






Janka rajzol











Én korrigálok, Luca is figyel

















Luca már unja, de végül ő járt fel két évig a Magyar Nemzeti Galériába, Sinkó István által vezetett rajz szakkörbe. Janka a családi próbálkozás után feladta.




Fülöp (Pöpi) hét évesen számítógépen játszik. Azóta sem tudja abbahagyni.










A lenti nagyszoba nyári nagy melegben műhellyé alakul









Kánikula esetén nappal is szoktunk sötétíteni


És mielőtt bemutatnám a kisműhelyt, nézzük meg az udvart is, mert nyáron az is munkaterület.


 




Itt jövünk be az utcáról











A HÁZ, majd száz éves 1920 és 1930 körül építették





Elő kert










Hátsó kert


















És megérkeztünk a kisműhelyhez, amelynek az ajtaja tárva-nyitva várja a betekintést.






Luca rajza szerint így néz ki







































































































































































Munka közben











































Háttérben a falon a következő kép sablonja 










Tőlünk tíz perc séta, és a Duna. A mi házunk a dombtetőn van, szemben Suránnyal és Leányfaluval  










A túlsó part, Surány












Háttérben Vác, és a hegyen a kőbánya látható




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése