2017. július 2., vasárnap

Betekintés a műhelybe (II.) - Budaörsi nagyműhely (Bővített kiadás)



Kilátás a műteremből

            Mint ahogy az első fejezetben, a gödi kisműhely bemutatásánál a bővitett kiadásban itt is fordított sorrendben járjuk végig a házban található alkotó helyszíneket. Az eredeti bejegyzésben konkrétan a nagyműhely volt látható, de az csak egy része a munkaterületnek, mert a munka jellege, mérete, technikája és az időjárás is befolyásolja, hogy éppen hol alkotunk. De arra is jó ez a több helyszínű alkotó tér, hogy együtt is dolgozhatunk és külön is, az igényeknek megfelelően. Persze a kutya és ritkábban a macska is, állandóan követ bennünket. Főleg Évát, ahogy látni fogjuk a képeken. Tehát most először kitekintettünk a felső műteremből az Odvas hegyre, majd látni fogjuk az udvart és a folyosót, vagy is a verandát, majd felmegyünk a tényleges műterembe és csak ezután megyünk vissza a kívülről már szemügyre vett nagy műhelybe. Ezzel sincs vége a séténak, mert bemegyünk a lakásba is, mivel a hoszonöt négyzetméteres nagyszoba volt a két évtizeden át működő Budaörsi Műhelynek a "szalonja". Ezért tovább bővítem ezt a bejegyzést a történeti háttér bemutatásával is, mert mi ezzel együtt élünk. Én ebben a házben születtem és élek ma is, és több mint huszonöt éve Éva is ide tartozik. Remélem érdekes lesz a betekintés az alkotással kapcsolatos, tágabb budaörsi életterünkbe is.
   

            
          


Budaörs, Odvas hegy




Udvar az angyalkával




Éva "dolgozik"




Éva meditál




Én dolgozom, a kutya pihen




A kutya számontart, hogy hova lettem




Egyenlőre kitekintés a műhelyből az udvarra




Az angyal csak imádkozik





Angyalra mindig szükség van




Éva még mindig meditál





A kutya is meditál




A kutya szemmel tart, mert látja, hogy megyünk fel a műterembe




Huszonkét lépcső és felértünk





Ez már betekintés a műterembe, de még mindig nem a nagy műhelybe






Kép a falon, az alkotójától kaptam





Éva területe



Előtérben a munkaasztal másik fele az enyém, hátérben pedig a pihenő rész, az úgynevezett kis "szalon" 




A "szalonból" kitekinve






Munka közben hátunkmögött a könyvespolc, itt csak képzőművészettel kapcsolatos könyvekkel.






Ők kitekintenek ránk






Az alkotójától kaptam, és állítólag őszerinte ez én vagyok, legalább is szimbólikus értelmben.




A pihenő a létra tetejéről amikor a felső polcokon rámolok.




Munka közben, ez esetben az én munkáimmal.





Mint látható, van amikor csak az egyikünk használja a három és félméteres munkasztalt. Itt kivételesen éppen én, de nagyrészt inkább Éva, mert én többet vagyok a lenti nagy műhelyben.





Mivel a több munkaterületből adodóan viszonylag nagy térnek, ha nem is mondható, de ideélisnak igen, a hely szűke miatt raktározásra el kell pakolni mindent. Viszont ha keresünk valamit, akkor mindent szét kell szedni. Ez történik most is, és a következő képeken is.




Paszpartuzott kis méretű (50 x 35 cm) képek főleg az én munkáim, mert Évának a kisméret is 50 x 70 centiméternél kezdődik. 





Paszparuzást és keretezést itt végzem. Előtérben Éva munkái.




Betekintés a szekrénybe és annak méllyébe.







A keretezés folytatódik.





Még mindig a szekrénybe való betekintés. 





Sinkó István válogatja a mesterünk grafikáit egy kiállításra.





Háttérben én előkészítem a következő néznivalót.




Innen vissza megyünk a földszíntre és most már ténylegesen betekintünk a nagyműhelybe, vagyis az unokáim szerint az ördög barlangjába. Ennélfogva ők ugyan is, gyerekkorukban nem jöhetettek be, ezért nevezték így. 





Nyáron az ablak előtt is van egy munkasztal.







A kutya már betekint.






Mi még csak benézünk az ablakon.





Az ajtó és az ablak nyitva.





Tessék befáradni.









Innen már mi is kitekinthetünk.






Szemben a munkaasztal






Közelről is





Jobbkéz felöl a dobozban kéztörlő rongyok, a pocon egyéb festékek.






Itt a festékező munkasztal és a polcon már a nyodafestékek.






A huszadik század elején gyártott, több mint százéves présgép, melyet több mint harminc éve én használok. 





Itt nappal is villanyvilágításnál dolgozom.






Préselésre előkészülve.




Utolsó igazítás







Még mindig matatok valamivel.






A gép hátsó fele alatt régi nyomatok és félkész lapok.








Ugyancsak a hátsó rész, ahova az asztal munka közben hátra megy, majd vissza. Az asztal alatt pedig a hulladék, amely nem hulladék, hanem néha kincsesbánya.






A munkaasztal részlete.





A festékes munkaasztal








Kitekintés a kertbe.






Még egy pillantás kifelé és innen bemegyünk a nagyszobába.






Nagyszoba ahol általában számítógépezünk, de télen a fűtés miatt néha itt is dolgozunk. Szemben a falon, a lemezjátszó felett az alább látható kép.












     Íróasztal, amely ma már a számítógép, nyomtatók és a képernyők helye. Balra pedig egy kép. És mint a bevetőben említettem, itt már visszatekintünk a húsz éve megszünt Budaörsi Műhely egykori életére is, emlékezve arra a szellemi háttérre, amit nagyrészt itt gyűjtöttünk össze.





A kilencvenes évek közepén, diavetítésre előkészülve. Balról a háttérben Darits Ági művészetszociológus, előtte Nagy Imre Gyula festőművész, középen ül Mérey Szilárd festőművész, mögötte áll Dr. Csengery Béla orvos és festőművész, szintén áll T. Horváth Éva festőművész, én pedig ülve zárom a sort a jobb oldalon.






Diavetítés után. Az előtérben középen ül Fischer Ernő (1914 - 2002) festőművész, jobb odalán Orbán tibor ( 1936 - 2014) általános iskola igazgató és festőművész. A többieket az elöző képen már bemutattam.







A kép amely a csoportkép mögött látható





Itt kibővül a csapat jobb oldalon álló Sipos Endrével, aki rajztanár, filozófus és festőművész.






Valamikor a kilencvenes években beszélgetés és rajzok korrigálása Fischer Ernő által.






Testi táplálék bevitele.








A szellemi táplálék felolvasása Tanár úr által.






Még egyszer az elektronika.






Ez már az átrendezett üllő sarok ma, a nagyszobában.







A fotel fölött látható kép, az alkotótól nekem dedikálva.






A fent látható kép alkotója pedig ezen a képen középen ülő Kovács László (1944 - 2006) Munkácsy-díjas festőművész, mellette balra Stremeny Géza szobrászművész, jobbra Wittek Béla zenész és gitárművész. Az álló sorban balról jobra Hárs Kati, T. Horváth Éva, Olejnyik Ági, Darits Ági és Orbán Tibor. Ez már Tanár úr halála után a Budaörsi Műhely utóélete, 2004-ben.



A háttérben már én is feltüntem.





Mentorunknak mondható Kovács László (1944 - 2006) Munkácsy-díjas festőművész önarcképe, nekem ajánlva.






A kilencvenes évek elején a régi "istló műhelyben" Kovács Lászlóval, Csengery Bélával és Olejnyik Ágival papírnyomat készítés közben.







Én tekerem a gépet, Kovács Laci még igazít valamit a nyomólapon.




A bemutatott nagy műhely a százhúsz éves családi ház 2007-ben történt átépítése óta üzemel. Ezt megelőzően a nyolcvanas évek elejétől a már említett lóistálóból átalakított műhely volt az alkotó munka egy részének a színtere. Háttérben ugyanaz a présgép, amely jelenleg a nagy műhelyben üzemel.






Papír nyomatot készítek elő a nyolcvanas években.





Ekkor még sok kézi monotípiát is készítettem.








További igazítások a nyomólapon, aztán megy a prés alá.







Annak idején az "istáló műhelyt" ugyan úgy kiegészítette egy műterem, mint ma a tetőtér beépítése után kialakított műterm. Ez egy kis szoba volt, csak festés céljára. Itt készült a kilencvenes években sok Fischer kép alapja. A falon látható két kép itt indult útjára 1995-ben Nagy Imre Gyula és T. Horváth Éva jóvoltából. Elöl látható a Honfoglalás alapja, az asztal felett az Archaikus mozgás című kép alapja. 




Fischer Ernő vigyázó szemei kisérik a munkafolyamatot, Csengery Béla figyeli, én pedig fényképeztem. 






A kisműterem melett a nagyszobának is több funkciója volt, mert mint láttuk a fentebbi csoportképeken, itt folyt a konzultáció, egy-egy feladat előkészítésénél, vagy épp a kiértékelésénél.  Itt éppen az 1993-ban általunk előkészített úgynevezett Nagy tengeri vitorlás alapja látható. Mögötte egy vékony csíkban látható az 1981-ben festett, és fent már bemutatott kép is. 



    Abban az időben a paszpartuzást és a keretezést is a nagyszobában végeztem. 1991-ben készült négy Chrisztosz pantokratort is először én kereteztem, majd később át lett keretezve, sajnos a képek hátrányára.



    Befejezésül és búcsúzásként egy közelmúltban lezajlott kerti kiállítás előkészítéséből mutatok képeket. 2022-ben kiállító térré is átváltoztattuk a kisudvart. Lehet, hogy visszatérő bemutatók helyszíne lesz ezután, mivel kiállítás tekintetében egyre jobban behatárolódik az a mozgástér, ahol szívesen kiállítanánk. Egy-kettő talán még akad, de ennek is megvan a sajátos hangulata.  





     Újra az udvaron, és háttérben a budaörsi nagyműhely, amely az eredendő  2017-es blog bejegyzés főszereplője volt. Most kissé háttérbe szorult, de ebben a nagyobb összefüggésében látható az igazi funkciója, amely tizenöt éve minden alkotással kapcsolatos igényemet kiszolgálja. Sőt, főszereplő maradt abban a tekintetben, hogy meghatározó módon irányítja és befolyásolja a látásmódomat. A mai világlátást meghatározó, reprodukált és sokszorosított képek gyártására alkalmas eszköz és hely. A manuális és a gépi technika határmezsgyéjén álva, mindkettőt összekötő kapocs. Csak rajtam múlik, hogy felismerem-e a felkínált lehetőségeit, és tudok-e alkotó módon élni vele.





       Előtérben itt van megint az angyalka, a ház örző-védő szerepében, háttérben pedig Éva 2022-es nyári munkáiból egy kerti kiállítás. Ezeket egyenként már nem kommentálom, beszéljenek a képek, ha megtudnak szólalni, vagy ha nem, akkor úgyis szórabírják majd a szakemberek. Én segítettem nekik abban, hogy az adott körülmények között, kiállításhoz méltó módon láthatók legyenek.





































































Kávészünet.










A nagy mű.



A mű kész, az alkotó pihen.




A pihenésbe  már bekapcsolódik a kutya és a macska is.





Az 1889-ben ültetett Kálmán körte fa a korával a jövőbe mutat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése