Az Istenvédő és az állatvédő találkozása félúton, (Biblia pauperum sorozatból (XVII.) .

  Alföldi László András és egy ismeretlen fametsző szerzetes, valamint az AI találkozása félúton, az örökkévalóság felé vezető úton.

Biblia pauperum sorozatból (XVII.) - Az Istenvédő és az állatvédő találkozása félúton, 1483-2026., vegyes technika, (papír, fametszet, fénymásolat, mobilkollázs, módosítható és variálható elrendezés lehetőségével), 40 x 60 cm.

A szamárfülű igazság, avagy az Istenvédő és az Állatvédő tragikomédiája

A történet ott kezdődik, ahol a józan ész véget ér: egy poros, névtelen középkori dűlőúton. Az Istenvédő, aki magára vállalta a transzcendens rend, a királyi méltóság és a legfelsőbb eszmék fegyvertelen, ám annál hangosabb képviseletét, egy jámbor szamár hátán trónol. Kezében büszkén tartja az igazság zöldellő ágát, szilárdan híve annak, hogy az ő küldetése szentesíti a járművét. Számára a szamár nem élőlény, hanem puszta teológiai és hierarchikus kellék, egy alázatos talapzat, amelynek egyetlen dolga, hogy a magasztost hordozza a sárban. Az Istenvédő annyira a magasságokra koncentrál, hogy észre sem veszi a lába alatt elterülő valóságot: a jószág patái alatt már ott fekszik egy szerencsétlen flótás, akit a nagy sietségben és a dogmák tiszteletében egyszerűen elgázoltak.

Ekkor ront be a képbe a dühödt Állatvédő, a progresszív empátia önjelölt bajnoka, egy hatalmas bárddal a kezében. Tekintetében az a tiszta, vak düh ég, amely csak azokat jellemzi, akik jobban szeretik a koncepciókat, mint magukat az embereket. Célja nemes: megváltani a megnyergelt, elnyomott párás szemű négylábút a fenséges elnyomó alól. Csakhogy a módszereiben van egy apró, tragikomikus rendszerhiba. A fejsze, amelyet olyan monumentális lendülettel emel a magasba, éppenséggel a szamár hátulsó lábát vagy a rajta ülő szentet fenyegeti egyenlő eséllyel. Az Állatvédő annyira meg akarja menteni a teremtményt, hogy a nagy igyekezetben kész darabokra aprítani a környezetét, beleértve magát a megmentendő alanyt is.

A jelenet igazi komikuma ebben a tökéletes egyensúlyban rejlik. Az Istenvédő a szent passzivitás álcája mögé bújva zsákmányolja ki a világot, miközben az Állatvédő a harcos aktivitás nevében hoz el pusztulást. Egyikük sem a szamárra figyel: az egyik platformnak használja, a másik ürügynek a rombolásra. A kép szélén heverő figura pedig maga a kiszolgáltatott emberiség, akit az ideológiai csaták forgatagában mindkét fél büszkén tapos sárba, miközben a magasabb morálról vitatkoznak. Félúton találkoztak, de a párbeszéd helyett csak a fejsze suhogása maradt.

A szöveg rövidebb változata megtalálható Alföldi László András 2026.10.09. facebook posztján.