A valóság ábrázolásának lebontása és az egymásra rakódó rétegek a művészetben
Művészi munkám alapvető kérdése az, hogy a mai világban – ahol mindent könnyen le lehet másolni – hogyan működnek a képi jelek és jelentések . Azt vizsgálom, hogyan veszíti el egy műalkotás az egyszeri és megismételhetetlen varázsát , és hogyan lehet ezt a varázst mégis újra létrehozni. A 2003-as Re-produkciók, valamint a 2026-os Művtöri Másképp – Más Kép és a Rétegzett jelenlét című sorozataim egy olyan gondolati fejlődés állomásai, amelyek a puszta látványon túlmutatva a képek mélyebb, filozófiai és megismerési kérdéseit kutatják. A három anyag összehasonlító elemzése megmutatja, hogy a másolat és az eredeti közötti merev ellentét hogyan szűnik meg a munkáimban.
A 2003-as Re-produkciók kiindulópontja a létező képek sajátos átvétele és újraértelmezése . Abból a felismerésből indulok ki, hogy a képi élményeinket a média és a sajtó által közvetített másolatok formálják. A híres, klasszikus festmények a múzeumi turizmus és a művészeti albumok miatt árucikké válnak , miközben a magazinok fotói puszta díszletté egyszerűsödnek. Ez a korszakom a különböző művészeti ágak keveredéséből hoz létre újdonságot : a nyomtatott sajtó fotóit olyan festői eljárással alakítom át, amely visszaadja a múlt kézzelfogható, valódi nyomait . A művek a hagyomány és a technológia határán, a kettő közötti helyzetben léteznek, ahol a töredékesség egyben kritika is a tökéletesen lezárt, hagyományos alkotásokkal szemben.
A 2026-os alkotói időszakom már egy kettős újragondolásra épül. A Művtöri Másképp – Más Kép közvetlen kapcsolatban áll a korábbi korszakkal, de itt már magukat a művészettörténeti másolatokat használom fel. Ez a szakasz a művészetről szóló művészet szintjére lép: a művészettörténet legismertebb, jellegzetes témáit és képi sémáit nem mintázza, hanem elemeire bontja, kiszakítva őket a megszokott történetükből. Ez az eljárás készíti elő a terepet a Rétegzett jelenlét radikális fordulatához. Ebben a legújabb sorozatban végleg elhagyom a tiszta művészettörténeti utalásokat , és a figyelmemet a társadalmi környezetre, a városi valóságra és a közös emlékezet mélyebb rétegeire irányítom.
A Rétegzett jelenlét technikai újdonsága – az újságpapír, a nyomdafesték, a nyomódúc és a saját műveimből készített montázs együttes használata – nem egyszerű anyagkísérlet, hanem egy mögöttes filozófia. A szándékosan megrongált, visszakapart és vegyszerrel megmart felületek a folyton átíródó, egymásra rakódó városi rétegek szerkezetét mintázzák. A magukra hagyott gyártelepek szomorúsága és a József Attila-i ipari táj költészete a fogyasztói kultúra gyorsan múló jellegével szembesít minket. A környezetükből kiszakított, talált tárgyak és minták (mint egy óra körvonala vagy a reklámdarabkák) a személyes és a közös idő múlásának emlékeztetői.
A három sorozat összessége bizonyítja, hogy a művészi programom egységes. Míg a korai munkák a másolatot tették meg újra egyedi művé, addig a legújabb sorozatok a jelen széttöredezettségét mutatják be a múlt képi lenyomatainak rétegződésén keresztül. A művészi folyamat így a képi zűrzavarból és a fogyasztói társadalom zajából igyekszik kibontani a létezés csendjének belső, mély szerkezetét.
Alföldi László András : Rétegzett jelenlét - Külvárosi éj, 2026., vegyes technika (papír, eredetileg színes műnyomópapíron művészettörténeti repropdukció, nyomdafesték, nyomósablon), 30 x 20 cm.
Alföldi László András : Művtöri Másképp - Más Kép - Hommage a Matisse, 2026., vegyes technika (papír, eredetileg színes műnyomópapíron művészettörténeti repropdukció, nyomdafesték, nyomósablon), 30 x 20 cm.
Alföldi László András: Re - Produkció, K. E. , 2003., Paratipia, 50 x 35 cm.
