Alföldi László András: 1994. Fischer Ernő szegedi kiállítása

Az 1994-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum Képtárában, Fischer Ernő nyolcvanadik születésnapja alkalmából rendezett gyűjteményes kiállítás a harmadik átfogó nagy anyag az életműből, amit ebben a sorozatban bemutatok. Az előző két bejegyzésben elemeztem az 1973-as és az 1984-es kiállításokat, amelyekben a középső korszak művei voltak láthatók. Ennek a mostaninak már nem olyan egységes az összetétele, mert az egyik része kötődik az előző anyaghoz, a másik pedig az utolsó periódusban készült képeket foglalja magában. Ez utóbbi műegyüttes stílusát tekintve, inkább tartozik a 2002-ben a Vigadó Galériában rendezett tárlaton szereplő alkotásokhoz. Az egyes művek genealógiájánál (Honfoglalás és az Archaikus mozgás) leírtam már, hogy az 1989-ben a budapesti Csontvári Teremben rendezett, hetvenötödik születésnapi kiállítástól számíthatjuk az utolsó alkotói korszakot, amely 2002-ben fejeződik be. Mivel a négy kiemelt kiállítás viszont nagyjából egy-egy évtizedet foglal magában, így adódik, hogy a most tárgyalt bemutató, két ciklust is érint.

Szegeden gyűjteményes kiállításról van szó, ezért természetes, hogy az előző évtizedek legjelentősebb művei itt is láthatók. De 1984-89 között - minőségileg és mennyiségileg is - az életmű legtermékenyebb időszaka következik, ezért a középső alkotói periódus is itt teljesedik ki. Először ezeket a műveket mutatom be, majd ezután az utolsó időszakhoz tartozókat, és csak a végén a "katalógust". Azért fordítottam meg a sorrendet az előzőekhez képest, mert itt inkább beszélhetünk emlék füzetről, mit katalógusról, mivel műtárgyjegyzék nem szerepel benne. Ezért csak fényképfelvételek alapján és emlékezetből tudom rekonstruálni a kiállítást, illetve Tanár úr által egy kézzel írt tervezet van a birtokomban, amiből nem azonosítható, hogy ténylegesen mi valósult meg belőle. Annál is inkább, mert ez még kiegészült a Móra Múzeum tulajdonában, és szegedi magángyűjtőknél levő Fischer képekkel.

Vitorlás hajók, 1970., olaj , 80 x 90 cm.

Gótikus faltöredék, 1980., vegyes technika, 35 x 50 cm.

Prága, 1975., olaj, 79 x 79 cm.

Katedrális

Velence

Hommage a Klee, 1981., vegyes technika, 31 x 55,5 cm

Vitorlások, 1984., vegyes technika, 29 x 70 cm.

Vitorlások, 1981. vegyes technika, 45 x 57 cm.

Alföld, 1985., vegyes technika, 50 x 70 cm.

Hullámok

Katedrális, 1985., olaj, vegyes technika, 70 x 60 cm.

Körhinta, 1976., olaj, vegyes technika, 49 x 68 cm.

Mitológiai jelenet, 1984., olaj, 94 x 159 cm.

Ülő nő

Szent György viadala,

Niké, 1974., vegyes technika, 61,5 x 34 cm.

Katedrális belső, 1984., vegyes technika, 55 x 60 cm.

Pantokrátor, 1981., vegyes technika, 57 x 33 cm.

Golgota, 1989., olaj, 50 x 70 cm.

Hegyi beszéd,

Golgota, 1979., vegyes technika, 40 x 28 cm.

Barokk szobor

Emlék töredék, 1985., vegyes technika, 45 x 28 cm.

Virágcsendélet

Angyali üdvözlet, 1980. olaj, vegyes technika, 50 x 31,5 cm.

Pieta, 1985., vegyes technika, 70 x 5

Három királyok, 1989., olaj, 60 x 35 cm.

Katedrális, 1984., vegyes technika, 70 x 29 cm.

Angyali üdvözlet, 1980., olaj, 42 x 60 cm.

Pieta, 1974., vegyes technika, 62 x 37 cm.

Ikonosztáz, 1974-1988., olaj, 70 x 50 cm.

Vörös napnyugta, 1977., vegyes technika, 35 x 50 cm.

Hommage a Rubljov, vegyes technika, 41 x 31 cm.

Pantokrator, 1988. vegyes technika, 90 x 135 cm.

Sötét kompozíció, 1982., vegyes technika, 25 x 38 cm.

Faliszőnyeg, 1981., vegyes technika, 67 x 42 cm.

Rózsalugas (Európa-Ázsia), 1984., 50 x 70 cm.

Kötéltáncos, 1985., vegyes technika, 80 x 90 cm.

Pantokrátor szentekkel, 1990., olaj, 60 x 80 cm.

Mária és Erzsébet, 1977., vegyes technika, 70 x 50 cm.

Korpusz, 1971. olaj, 95 x 47 cm.

Christos Pantokrator, 1989., olaj, 80 x 60 cm.

Szent György viadala, 1988., olaj, 70 x 100 cm.

Madonna

Budapest, 1993., vegyes technika, 90 x 110 cm.

Virágcsendélet, 1991., olaj, 80 x 60 cm.

Virágcsendélet, 1991., olaj, vegyes technika, 80 x 60 cm.

Levétel a keresztről, 1989., vegyes technika,100 x 65 cm.

Bibliai jelenet, 1989., vegyes technika, 85 x 75 cm.

Az eddig bemutatott negyvenkilenc mű, a datálását és stílusát tekintve is a középső alkotói korszakot reprezentálja. Ezek a ma még hozzáférhető életmű gerincét alkotják, mert nagyrészt a család tulajdonában vannak, illetve hazai múzeumokban. Módosulni fog ez az összkép, ha hozzá vesszük majd a csak fényképen dokumentált, de ismeretlen helyen levő képeket. Még ez sem fogja megmutatni a teljes életmű szellemi egységét, mivel ez a mennyiség is az összes Fischer alkotás felét sem teszi ki. Gondolom, Tanár úr fiának, Fischer Péternek és nekem is sok olyan kitűnő alkotás őrződött meg az emlékezetemben, amelyekről semmilyen fotónk nincs, és jelenleg ismeretlen helyen lappanganak. Talán a centenáriumi év ismertebbé teszi majd a Fischer Ernő Alapítványt, és így jelentkeznek talán magángyűjtők is, akik hozzájárulnak, hogy a tulajdonukban levő Fischer műről, fotó dokumentációt készíthessünk. Nagy szükség lenne erre, az életmű tovább kutatásához.

Mielőtt bemutatom az utolsó korszakhoz tartozó műveket, röviden idézek az Új Művészet, 1992. áprilisi számában megjelent, Szuromi Pál által írt cikkből, melynek a címe: A márványkő példája, alcíme: Fischer Ernő tárlata Vásárhelyen. Ez volt az első olyan publikáció, amelyben a szerző felfigyel a szemlélet mód változására és a művek expresszívebbé válására. Nézzük mit is mond Szuromi Pál:

" Mintha most élné át második fiatalságát. Tele van hittel, elképzelésekkel, közben feltűnően termékeny is. Pedig nem is olyan régen, 1989-ben rendezték meg gyűjteményes kiállítását a budapesti Csontvári Teremben. Akkor volt 75 esztendős. Így a jelenlegi időszakban nyugodtan megengedhetne magának némi lazítást. De nem. Fischer Ernő irigylésre méltó vitalitással rendelkezik. Bizonyság erre a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban létrehozott tárlata is, ahol művei jelentős hányadát a legutóbbi években készített munkák tették ki.

Ezekkel pedig árnyaltabb, differenciáltabb lett a művész kifejezési skálája. Míg a hétköznapi, profán témák gyarapodásával valamelyest oldottabb, közvetlenebb jelleget nyert e festészet, addig az újabb Pantokrátor-portrék már visszacsatoltak az alkotó sajátos, szimbolikus világához. Elvégre Fischer munkásságában majd mindig kiemelt szerepet kaptak a különféle biblikus figurák és szituációk, nem is szólva az európai kultúra értékeit jelző tárgyi együttesekről (pl. Prága, Velence, Notre-Dame). Más kérdés, hogy az előbbi arckép variációk egyféle elmélyülési, felfrissülési szándékot tükröznek. E kultikus figura tudniillik sorra-rendre panteisztikus átfedésbe került az évszakok jellegzetes szín- és formaképleteivel, egyben a művek analitikus, szerkezetes felépítése is teltebb, elevenebb színritmusokkal telítődött.

De mi köze van e formai, stiláris egyensúlyozásnak Fischer Ernő korábbi festészetéhez? Nos, ha egy piktúrában némiképp túlsúlyba kerülnek a rajzos, ornamentális komponensek, akkor a képek érzelmi, indulati hatásfoka óhatatlanul elhalványul. Igazában ez ellen munkálkodnak az alkotó legújabb művei. És nem is eredménytelenül. Mert nem csupán egykori színerejét tudta feléleszteni, hanem komplex formanyelvébe a vajdai ikonok tanulságait is beépítette. Mindezzel valami furcsa összhangot kapott a vásárhelyi bemutató. Hisz az a művész, aki időközben markánsabb, dekoratívabb látomások felől jutott el az áttetszőbb, légiesebb víziókig, most legfrissebb képeivel magasabb szinten idézte valamikori önmagát."

Az utolsó korszak képeinek keletkezéstörténetét már eddig is elemeztem, de ezt követő bejegyzéseimben sokszor vissza fogok térni még az "alapból való indításra", amikor feltárom ezeknek a képeknek az előzményeit, és több fázisban bemutatom a művek születését. Mert a Szuromi Pál által megfogalmazott szemléletbeli váltás mögött, az a közös munka húzódik meg, amely a Budaörsi Műhellyel való együtt működésből ered. Majd száz művet érint ez a tevékenység, amelynek nem azért van jelentősége, mert ezek minőségében határoznák meg az életművet, hanem azért, mert mennyiségileg ezek képezik a hozzáférhető hagyaték zömét.

Pantokrator III. (A szenvedő, az Ősz), vegyes technika, 1991, 83 x 62 cm.

Pantokrator I. (A feltámadott, a Tavasz), 1991., vegyes technika, 83 62 cm.

Pantokrator II. (Az igazságos, a Nyár), 1991., vegyes technika, 83 x 62 cm.

Pantokrator IV. (Az áldozat, a Tél), 1991., vegyes technika, 83 x 62 cm.

Temető, 1991., vegyes technika, 83 x 62 cm.

Kódexlap, 1992., vegyes technika, 84 x 58 cm.

Golgota, 1992., olaj, 83 x 62 cm.

Virágcsendélet, 1992., vegyes technika, 50 x 40 cm.

Szent Pál, 1992., olaj, 83 x 62 cm.

Virágcsendélet, 1994., vegyes technika, 68 x 50 cm.

Pantokrator, 1994., vegyes technika 83 x 62 cm.

Virágcsendélet, 1993., vegyes technika, 68 x 50 cm.

Rend és káosz, 1992., vegyes technika, 80 x 56 cm.

Angyali üdvözlet, 1991., vegyes technika, 62 x 83 cm.

Őszi ablak, 1991., vegyes technika, 100 x 70 cm.

Angyali üdvözlet, 1992., vegyes technika, 115 x 143 cm.

Márvány töredék, 1992. vegyes technika, 83 x 62 cm.

Japán gally, 1994., vegyes technika, 70 x 50 cm.

Angyali üdvözlet, 1994., vegyes technika, 180 x 130 cm.

Freskóvariáció, 1993., vegyes technika, 70 x 50 cm.

Üvegablak, 1993., vegyes technika, 70 x 50 cm.

Freskóvariáció, 1992., vegyes technika, 70 x 50 cm.

Freskóvariáció, 1993., szitanyomat, 70 x 50 cm.

Freskóvariáció, 1993. szitanyomat, 70 x 50 cm.

Freskóvariáció, 1993, szitanyomat, 70 x 50 cm.

Freskóvariáció, 1993., vegyes technika, 70 x 50 cm.

Most nézzük meg a katalógust is. Sajnos műtárgyjegyzék és a kiállításhoz kötődő bevezető szöveg nincs benne, de érdekes lehet elolvasni a korábbi kiállítások megnyitó beszédeit.