Alföldi László András

01.

Biblia pauperum (I.)

Újabb kísérletek egy régi téma felelevenítésére, amely évtizedek óta kísért, de valahogy sehogy se tudok ráhangolódni úgy, hogy eredményes is legyen. Képileg néha eltalálom azt a hangot, amely hellyel-közzel megfelelt az előzetes elképzeléseimnek, de aztán évek múlva előszedve, sosem tudom folytatni, annak ellenére, hogy a képiségét nem változtatnám. Ebből az következik, hogy szövegileg nem tudok felnőni a feladathoz. Pedig ide a műfajból adódóan nem kéne sok szöveg - egy kicsi azért abból sem ártana - viszont egy jó cím talán még azt is beindítaná.

Sajnos nálam az alkotás nem úgy megy, hogy kitalálok valamilyen témát vagy történetet és utána lerajzolom, hanem a képi problémákból szokott kibomlani valami, ami után aztán megyek és lassan kezdem magam számára is megfejteni az értelmét. Végül pedig címet adok a képnek, amely befejezi az alkotás folyamatát.

Technikailag az úgynevezett mobil kollázs is régóta foglalkoztat, és ehhez is többször visszatérek, mivel ez a sorozat és a variáció készítésén keresztül a sokszorosítással összefügg, amely végig kíséri az alkotói gyakorlatomat. Lényegében tartalmi szempontból egyszerű eljárás, és a digitális képalkotásnál szinte rutin feladat, de én megpróbálom ezt is visszakényszeríteni az anyagba és a manuális munkába. Ezzel megpróbálok őrizni valamit a műfaji hagyományokból és új mondanivalóval feltölteni a narratív tartalmat.

Nincs előre kitalált frappáns, mellbevágóan új történetem, elsősorban a képi történéseket figyelve, próbálom megfejteni a mondanivalóm lényegét. Kölcsön veszem és kimásolom a középkori régi rajzokat vagy fametszeteket, majd sniccerrel körbe vágom a figurákat és sablonokat készítek, amit addig tologatom egy előre kiválasztott héttér előtt, amíg össze nem áll egy elfogadható képi kompozíció. Ha ez nagyjából megfelel a klasszikus képi rendnek, akkor kezdek gondolkodni rajt, hogy milyen kiigazításokat tegyek a leíró tartalom érdekében. Eléggé nyakatekert alkotói módszer ez, de mivel a képi fantáziám az esztétikai szépelgésbe sokszor beleragad, így próbálok kimászni belőle.

Mint a felsorakoztatott 10 képből látható, jelenleg itt tartok az újabb út kereséssel, tartalom tekintetében semmi sincs eldöntve, és még a formai megoldásokon is tovább töprengek remélve, hátha össze áll egy kép, amely elindít a további úton. A tegnap este küldött kép ebben a sorozatban a 04-es, amelyhez a címben kértem a segítségedet. Az talán ennyi képből is látszik, hogy az adekvát forma keresésének tekintetében előrébb vagyok, mint az egy-egy jól megtalált képpárosításból adódó tartalom esetében. Elvileg megvan a témához való alapállásom, hogy nem szeretnék direkt módon provokatív blaszfémikus képeket készíteni, de az üres semmitmondó vallási közhelyeket is szeretném elkerülni.

Tegnap a mesterséges intelligencia által kitalált és kreált címe négy csoportja közül a 2-es és a 4-es felé mennék el. Nevezetesen a "Modern kommunikáció és technológia", valamint a "Filozófikusabb és finom provokatív címek" érdekelnének. Az utóbbi témakört még nekem is jobban át kell gondolnom, de a 2-es csoport esetében a szóban forgó 4-es képnél találónak érzem a felsorolt címeket. Bár én elsősorban konkrétan az Angyali üdvözletre gondoltam, amikor Gabriel elhozza a hírt Máriának a Megváltó majdani születéséről, azaz a várandóságáról. Leginkább "Az első spam" cím magyarázó részében a "Kéretlen üzenet a semmi közepén"-ben érzem egyszerre megfogalmazva a filozofikus és kommunikatív dimenzió kapcsolatát. Szívem szerint erre mennék a további képalkotások tekintetében, amelyhez továbbra is keresem a "kályhát", a kiinduló pontot, a konkrét kép esetében és az egész Biblia pauperum sorozatra is ráillő címben.

A tovább lépést talán az segítené legjobban, hogy most már látva az eddigi képi próbálkozásokat, a 04-es képről írnál szépirodalmi stílusban egy esszét, a tegnap megadott kívánalmaknak megfelelően, hogy ne legyen provokatív módon túl blaszfémikus, de azért legyen benne irónia is, hozzá igazítva a szöveghez illő címmel. Ebben kérem további segítségedet.