Sajnálatos tény, hogy húsz év óta rendre úgy fejeződnek be a Fischer Ernő Alpítvány által szervezett és lebonyolított események, kiállítások, konferenciák, blogbejegyzések és érdemleges facebook hozzászólások, hogy semmi féle utóélete nincs az eseményeknek. Ezzel egyszeri megnyílvánulások maradnak és csak a mennyiségi tényezőt növelik, de az összekapcsolásuk nélkül ménőségi előrelépés nem észlelhető. Így, rutinos ismétlődésekké válnak, - tisztelet a kivételnek, amire majd később visszatérek -, és anélkül múlnak el, hogy az életműről valami újat tudnának mondani. Pedig az Alapítvány elsődleges célja "Fischer Ernő munkásságának feldolgozása, és méltó helyre illesztése a magyar és egyetemes képzőművészetben, független szellemi műhely létrehozása...".
A legutóbbi kiállítást és a hozzá kapcsolódó konferenciát, megpróbálom ebből a nézőpontból nézve összegezni, és feltenni a költői kérdést, hogy hogyan tovább?!
De mielőtt a konkrét megvalósult eseményeket taglalnám, felidézem a pár évvel ezelőtti eseményeket is, hogy összefüggésbe állítható legyen a mostaniakkal. Ezzel a pélával szeretném alátámasztani a bevezetőben felvetett problémát, hogy a dolgok rendje szerint mindennek van előzménye és következménye, még akkor is, ha ennek összefüggéseiről nem is akarunk tudomást venni.
