Ország Lili és Fischer Ernő egy-egy képének összehasonlítása
A facebook-on 2016. április 3o-tól, december végéig folytatott hozzászólások.
Ország Lili (1926-1978) és Fischer Ernő
(1914-2002) egy-egy alkotásának összehasonlítása, kinagyított részletekkel.
Ország Lili műve: Román kori Krisztus, 80 x 50 cm, olaj, farost, 1969. Fischer
Ernő műve: Ikonosztáz, 70 x 40 cm (kb!) karton, vegyes technika (olaj és
kollázs, illetve pszeudó-kollázs), 1968.
S Nagy Katalin szerintem nem
összehasonlíthatók
Albert Kováts Szerintem összehasonlíthatók
(mindent össze lehet hasonlítani mindennel), legfeljebb nem hasonlítanak, vagy
nincs értelme az összehasonlításnak. Ez esetben távoli a rokonság
András László Alföldi A
két vélemény közül az utóbbi közelebb áll hozzám, mert én is úgy ítélem meg,
hogy minden összehasonlítható, csupán az a kérdés, hogy van e értelme. Ha a két
életművet nézzük, akkor tényleg nincs sok ok a hasonlításra. Viszont a két mű
estében sok a közös vonás. A címtől függetlenül is kiderül, hogy tartalmi
rokonságot mutat a művészettörténeti korból vett téma, és bizonyos értelemeben
annak formai megoldása. A nyomat és a kollázs technika ellenére a montázs szerű
képépítés közös a két műben. Az sem elhanyagolható tényező, hogy l968-ban és
l969-ben készült a két kép, amikor a magyar festészetben ez a fajta festői
gondolkodás nem volt túl gyakori. A kép méretben sincs sok különbség, tehát az
sem merülhet fel, hogy egészen más műfajról lenne szó. A tartalom és a forma
egysége, kinek-kinek a maga módján tökéletesen meg van oldva, és ezáltal azonos
szakmai színvonalon állnak. Ország Lili esetében a monokróm felé hajló
színvilág, és Fischer Ernő színesebb festői megoldása sem ellentmondó, tehát
színvilágukban is van némi hasonlóság. Az életrajzi párhuzamot is érdemes lenne
összehasonlítani, mivel mindketten a negyvenes évek második felében együtt
jártak a képzőművészeti főiskolára. Fischernek Kmetty János, Ország Lilinek
pedig Szőnyi István volt a mestere. Ezért a "távoli rokonságot" inkább
elfogadhatónak tartom, mint az összehasonlíthatatlanságot.
S Nagy Katalin fenntartom a véleményem,
nem is beszélve a minőségi, esztétikai, művészettörténeti különbségekről--
Ország Lili javára
János Erdei (Nincs ellentmondás a
fentebbiekkel:) Ez az összehasonlítás eredménye, a minőségi, esztétikai stb.
különbség megállapítása. :-)
András László Alföldi A
minőségi és esztétikai érték csupán ízlés kérdése és szubjektív tényezők
alapján állapítható meg, vagy vannak objektívebb kritériumai mis? És ha az
utóbbiaknak is van létjogosultsága, akkor melyek azok a tényezők, amelyek
Ország Lili javára összehasonlíthatatlanul eldöntik a kérdést? Vagy mik azok a
hiányosságok Fischer Ernő művében, amelyek minőségileg és esztétikailag
értékelhetetlenek?
János Erdei András László Alföldi, ha a "minőség és
esztétikai érték csupán ízlés kérdése" (lenne), akkor a véletlen állítja
össze és írja felül mindazt, amit elnagyoltan kánonnak nevezünk (hogy minden mű
módosítja, és olykor átírja, az iránt nincs kétségem). Abból, hogy az
objektívebb kritériumok meghatározására (szépen mondva:) nem vállalkozom
(valójában: nem vagyok képes), még nem következik, hogy nincsenek (nem
objektívek, hanem, "objektívebbek"). :-)Ps: egyrészt a fentiekkel csak azt akartam mondani, hogy Albert Kovács és S Nagy Katalin fenti állításai elvileg nem zárják
ki egymást. Másrészt, ha és amennyire mégis vállalkozom (az
"objektívebb" kritériumok feltárására, azt), a kompozíció körül
szoktam (inkább) keresni (semmint megtalálni). :-)
János Erdei Most, a válaszod nyomán kezdett csak felderengeni, hogy számomra azért (volt és maradt) "továbbgondolkodtató" a felvetésed, aminek okán - fentebb, az előző kommenteddel - eljutottál "az esztétikai és művészettörténeti érték" szétválasztásához és ezzel megkülönböztetéséhez/elkülönítéséhez. :-)
Ez pedig azért izgalmas számomra, mert az utóbbi, a (művészettörténeti) mintha (az előbbit) követőből (a láthatásukat korlátozón át) meghatározóvá lenne átalakulóban. (Azért csak lenne, mert helycseréjükkel saját tárgyát, a művészetet semmisítené meg.)
Erik Lux S Nagy Katalin, vannak, akik szerint maga a művészet is felesleges :-/
Heidegger szerint - mint nyilván jól tudja - még az önmagához visszatérő logikai körök ismételt körbejárása sem felesleges, mert épp a körbejárás okán nem egész ugyanoda érünk vissza, és kijáratot lelhetünk onnan, ami kívülről zártnak látszik. :-) Eleinte még belülről is. :-)
Ps: annyiban igaza lehet az elsőséget illetően, hogy azt hiszem a fenti összeállítást András László Alföldi csak a FB-omn, és képként (talán nem rögzítette.
András László Alföldi Köszönöm
észrevételedet, amellyel nagyrészt egyet értek, és az ízlésre vonatkozó kérdés
részemről amolyan költői kérdés volt csupán, mivel megítélésem szerint is a
minőséget és az esztétikai értéket nem csupán az ízlés határozza meg. A
művészettörténeti érték szerintem is a kánon kialakításához tartozik, ebben a
kérdésben szerintem se összehasonlítható a két mű. Azzal is egyet értek, hogy
nincsenek "abszolút" objektív kritériumok e tekintetben, de azért
mindig vannak olyan egzaktabb módon meghatározó támpontok, amelyek
differenciáltabb módon alátámaszthatják véleményünket. Számomra pedig itt
kezdődik a dolog érdekessé válni, mert a kialakított művészettörténeti kánont
elsősorban a művek írják felül, ami néha módosíthatja a művészettörténeti
besorolást is.
András László Alföldi Ebben
a kérdésben teljes egészében egyet értek veled. Művészettörténet nincs művészet
és mű nélkül. Számomra ezzel az összehasonlítással az eredetileg felvetett
kérdés csupán az volt, hogy a művészettörténet által történt egyszeri besorolás
revidiálható-e ? El kell e fogadnunk azt, hogy több mint ötven évvel ezelőtt
készült két mű esetében, a minőségüket és esztétikai értéküket illetően az
legyen a fő meghatározó tényező, hogy az egyik ismert, és ismert volt a maga
idejében is, a másik viszont nem. Azt elfogadom, hogy jelenleg a két életmű
összehasonlítatlan, épp az ismertség és az ismeretlenség okán, de azt nem, hogy
kellő kutatás és feltárás után ez ne közeledhetne egymáshoz.
János Erdei Ha nem lenne revideálható, akkor
már az impresszionisták sem lennének részei a kánonnak. :-) A későbbi, még
megbotránkoztatóbb :-) alkotásokról
nem is beszélve!
S Nagy Katalin őszintén feleslegesnek
tartom az efféle körben járást
József Gábos Mi a pszeudó-kollázs?
András László Alföldi A
pszeudó-kollázs megnevezést nem én találtam ki, hanem Szeifert Judittól
származik. A Magyar Festők Társasága által 2004-ben kiadott Magyar Kollázs című
kötetben "A látszat ellen(ére) - A kollázs és műfaji kapcsolatai az
1960-70-es évek magyar művészetében" című tanulmányában (140. oldal)
szakszerű leírását adja. Röviden viszont úgy lehet meghatározni, mintha azaz
kvázi kollázs lenne. Egy vegyes technikájú vagy olaj képbe beragasztott
papírdarabot úgy illeszt a képbe, hogy homogenizálja annak környezetét úgy,
hogy körbefesti azt. Tehát elveszti beragasztott jellegét és idomul a festett
felülethez. A bemutatott Fischer képen jól látható ez, és nehéz megmondani,
hogy hol kezdődik a kollázspapír és meddig tart a festett felület
József Gábos Köszönöm, elolvasom a tanulmányt
is.
András László Alföldi Szívesen,
De van még egy kiegészítésem ehhez a témához, ha már így belebonyolódunk.
Sajnos több mint húsz évvel ezelőtt S.Nagy Katalin könyvbemutatóján láttam
utoljára eredetiben a Ország Lili Román kori Krisztus című képét, és akkor még
nem foglalkoztam a technikai részletek kutatásával, ezért nem figyeltem oda
apró részletekre. De mai ismereteim szerint azon sem lennék meglepődve, hogy
nála is a Krisztus alakja beragasztott kollázs, színben és textúrában hozzá
illesztve az olaj nyomat és festés technikájához. Tehát pszeudo-kollázs. Minden
esetre ezt most csak feltételes módban állítom, de remélem, hogy a decemberi
kiállítás megnyitás után lesz módom megbizonyosodni róla.
István Gyebnár Minden bizonnyal erről
van szó. A pszeudo-kollázs mint technika nagyon szépen megjelenik Marianna Benkö, s Bednay Éva művészetében is.
András László Alföldi Nem
ismertem eddig a két említett művésznő munkásságát, de most volt egy kis időm
utána nézni. Ami a pszeudó-kollázst illeti, tényleg nagyon jó példa. Még
egyszer köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet erre. Két kvalitásos művész,
más-más generáció és érdekes, kiforrott festői világ mind a kettő. Jó volt
megismerni őket. Amit a második hosszabb hozzászólásában ír, hogy
"...életszerűbben reflektálnak a modern világ jelenségeire..." már
vitathatóbb kérdés. De mivel szubjektív véleményként jegyzi meg, hogy Önhöz
közelebb állnak, mint Ország Lili vagy Fischer Ernő, ezért nem akarok
belebonyolódni a kérdés hosszabb kifejtésébe. Saját elfogultságom szerint,
hozzám viszont a két utóbbi áll közelebb. Ezt csupán megelőlegezésképpen
jegyzem meg, mert a következő hozzászólásához kapcsolódó válaszomból talán
részben ki fog derülni, hogy miért.
István Gyebnár Én "első
ránézésre" sok hasonlatosságot, párhuzamot látok a két művész munkájában.
Mindkettőre jellemző, hogy "mikrotörténések" állnak a középpontban, a
képhez mint a múlt lenyomatához közelítenek, ami a jelen elkerülésének érzetét
kelti. Technikailag is (kollázs, vagy pszeudo-kollázs), s a
kiindulópontokban is sok a hasonlóság: mindketten apró, tőlük idegen (nem
általuk festett)részletekből építenek fel új egészet, saját szabályaik szerint
átrendezik a készen kapott mikro-világot. Mindkettőre jellemző a borúlátó
hangulat, a valóságtól való elidegenedés. Nem hiszem, hogy egyik munka
esztétikailag értékesebb lenne a másiknál, bár nekem Ország Lili munkája
átgondoltabbnak tűnik. Ország Lili kiállítását láttam, hangulata, drámaisága
megragadott, de inkább zavarónak éreztem, mint megszerettem művészetét.
Technikáját a Labirintus-sorozat kapcsán leegyszerűsítettnek éreztem (kollázs-elemekkel
kombinált olaj-nyomatok), sok benne az önismétlés, ugyanarra a témára a
variációs lehetőségek keresése. Hozzám Bednay Éva és Marianna Benkö munkái
állnak inkább közel, amelyek életszerűbben reflektálnak a modern világ
jelenségeire, s egyediek, nem annyira egy kimeríthetetlen téma végtelen
variációi. Ország Lili munkásságát túlértékeltnek gondolom, bár kétségtelenűl
nívós, intellektuális, nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó
életműről van szó.. .
András László Alföldi Köszönöm
hozzászólását és érdekes észrevételeit, valamint azt, hogy felhívta a
figyelmemet a két művésznő munkásságára. Amint lesz időm, igyekszem
részletesebben is válaszolni felvetéseire.
István Gyebnár Köszönöm!
András László Alföldi Amit
a két kép összehasonlításáról ír, azzal nagyon egye tudok érteni. Nagyon
pontosnak és találónak érzem a "mikrotörténések" kifejezést, és az
ebből eredő következtetéseit. Azt el tudom fogadni, hogy Ország Lili
munkásságát átgondoltabbnak látja, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy itt
Fischer Ernő az ismeretlensége miatt, egy utca hossznyi hátránnyal indul az
összehasonlításban. Illetve Ország Lili mostani nagy kiállítása, tényleg
lenyűgöző és impozáns, amely csak a két évvel ezelőtti Bálint Endre
kiállításával rokonítható. Viszont engem épp ez foglalkoztatott, hogy két kép
értékelésében ilyen óriási szerepet játszik az ismertségből fakadó előítélet,
és a felszínes megközelítés mennyire háttérbe szorítja az esztétikai értékeket.
Azt azért előre kell bocsátanom, hogy én Fischer Ernő esetében elkötelezett és
elfogult vagyok, mivel mesterem volt. De Ország Lili művészete legalább annyira
foglalkoztatott az utóbbi évtizedekben, hogy ő vele kapcsolatban is ugyan ezt
mondhatom. A harmadiknak megemlített Bálint Endre festészetét is szeretem, de
vele szemben nincsenek ilyen fajta elfogultságaim. Viszont az Ő
"konstruktivitása" és képi építkezése is hatott a saját munkáimra.
Összességében mondhatom, hogy idős korom ellenére, a három életmű tanulságainak
felhasználásával keresgélem még mindig valahol a saját utamat is. Mind ennek
megemlítését azért iktattam közbe, mert a hozzászólásának második felében
említett Ország Lili kiállításélményére csak hosszabban tudok válaszolni,
amelyre a facebook nem igazán alkalmas. Ezért ezt rövidesen egy terjedelmesebb
blogbejegyzésben megteszem, amit majd ide mellékelek. Nem tudom mennyire
tájékozódott felőlem, de ha az interneten utána néz, akkor láthatja, hogy ez a
fajta megközelítés nálam bevált gyakorlat. Most zárom a hozzászólásomat, és még
egyszer köszönöm a témához kapcsolódó értékes megjegyzéseit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése