Egy kiállítás rekonstrukciója - 2017. FUGA

 

2017.11.15.

Kiállítás megnyitó

Meghívó

          Minden alkotó ember életében nagy esemény, ha munkásságáról egy monográfia jelenik meg. Akár az életművet összegző, vagy ha csak egy pálya szakaszt összefoglaló módon is tárgyalja és értékeli az alkotásait. Mindenképpen szintézist teremtő folyamat, amely ugyan úgy visszahat az addig készült művekre, mint az ezután következő alkotói periódusra. Éva számára korához képest akár az életművet összefoglaló írás is lehetett volna, mivel a könyv megjelenésének időpontjában, 2016-ban már hetvenegy éves volt, és a kézirat lezárásakor éppen a hetvenedik életévét töltötte be. De mivel számára ez egy nagyon aktív alkotói időszak volt, ami lényeges alkotásokkal gyarapította az addigi életművet, ezért ezt a munkát csak rész összegzésnek tekinthetjük. Bár biológiai szempontból nagyrészt túl van már az aktivitás korán, de nála alkotói és szellemi tekintetben nem zárult le semmi. Ezt, a majd egy évtized alatt készült munkái igazolják. Igaz, ez időszak alatt alapvetően lényeges fordulat nem következett be a munkásságában, de az azóta rendezett öt kiállítása nem csak összegző tekintetben tette láthatóbbá értékeit, hanem kicsit módosította is. Ezért az ez év novemberére tervett és megvalósulásra kerülő retrospektív jellegű kiállításnak előkészítésénél nem csak a monográfiában leírtakat kell figyelembe venni, hanem az azóta eltelt időben készült alkotásokat is szervíteni kell az éltmű egészéhez. Reméljük, hogy Éva alkotó kedve továbbra is töretlen lesz, és életének hátralevő éveiben új alkotásokkal tovább gyarapítja majd munkáit. Valószínűleg ezért a most már egyrészt kimondottan retrospektív jellegűnek mondott kiállítás is csak egy állomása lesz éltművének. Annál is inkább, mivel a fő hangsúlyt most is az utóbbi tíz évben készült új munkáinak bemutatására kívánja helyezni. Ez kiállítás rendezői szempontból eléggé nehéz feladat lesz, mivel egyszerre kell áttekinteni  és bemutatni a teljes életművet, és az újabb műveket úgy, hogy összefüggő képet kapjunk az életműről. Ahogy a könyv megjelenése, úgy a 2017-ben rendezett Fuga beli kiállítása is kitüntetett helyet kap a tárlat előkészítésének munkálatában, így nyolc év távlatából újra fel kell idézni és rekonstruálni a Fugában akkor bemutatott anyagot.

            Azt tudjuk, és fentebb le is írtam, hogy lényegében ez a kiállítás tette lehetővé a monográfiában reprodukciók formájában közölt anyag képeket eredeti méretben és megjelenésben megszemlélni. Ugyanis 2011-től, a RaM-ban bemutatott első anyag képes kiállítás után készült alkotások a könyv megjelenésékor még nyílvánosan nem voltak bemutatva. De itt már a 2011 után készült alkotások, és a 2015 és 2017 között készűlt művek is együtt voltak láthatók. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert 2010-től az utolsó tizenöt évben ez a műcsoport sokat változott és diferenciálódott. Az anyag képek  első megjelenésekkor a RaM Colosseumban főleg absztrakt táblaképek voltak láthatók. Igaz, a kisméretű Lények címszó alatt szereplő pár képnél, plasztikus formában, relief szerű módon, jelen volt a figuralitás, de rajzilag ekkor még nem nem voltak felül írva, és hangsúlyozva. Ábrázolás tekintetében ez sokkal inkább kötődött az ugyancsak ott kiállított 8-10 szobor szerű plasztikához, amelyek több esetben  fejekhez hasonlítottak, de ennek ellenére tartalmilag az anyag és a plasztikusság dominált benne. A könyvben az Anyagképek címszó alatt, S. Nagy Katalin által írtak is ezt errősítik meg, idézem: "Az applikált tárgyak, a "nemtelen anyagok" - ahogy T. Horváth Éva a különböző képépítő elemnek felhasznált anyagokat nevezi - az ábrázolás, leképzés háttérbe szorítását erősítik, A figurális utalások, a "lények" jelenléte ellenére az ebbe a sorozatba tartozó művek csaknem absztraknak tekinthetők." 

           Így, ez a bemutatás szorosan összakapcsolódott a könyvvel, tehát  részben még a visszatekintést jelentette. Másrészt pedig a könyv megjelenése után 2017-ig készült alkotások az anyagképek tekintetében egy szemléletbeli váltást hoztak, amely a jövőben bekövetkezett változást mutatják. Ezért először szükséges azt látni, hogy a kiállított képek között melyek azok, amik a kiadványban is szerepelnek. Ezt látva, át kell tekinteni a rendelkezésre álló és még ki nem állított, de minőségében és tartalmában hasonló műveket, hogy a készülő tárlaton az anyagképeknél helyettesíthetők legyenek, hogy ki lehesen küszöbőlni a fölösleges ismétléseket.

       Először nézzük meg számmszerüleg az eloszlást. A Fugában a két teremben 44 db kép volt kiállítva, és ebből a könyvben 19 db reprodukciója szerepelt. Ez az összes mennyiségnek majdnem a fele. Ennek egy része az Anyagképek című fejezehez tartozó művek csoportjából lett kiválogatva. De ha nem is ott található, hanem a Bevezető című részben, vagy egyéb műcsoportnál, tartalmilag akkor is ide sorolhatók. Ez azt mutatja, hogy a Fuga kiállítás elsősorban a anyagképeket reprezentálta. Még akkor is, ha egyes művek formai szempontból nem az Anyagképek fejezethez, hanem a Leporelló- vagy a Sorozaton kívűli- fejezetekhez tartoztak. Ha nem csupán mennyiségileg, hanem összetettebb módon formai és tartalomi szempontból is megvizsgáljuk ezt az összeállítást, akkor megállapíthatjuk, hogy a Fugában az életmű szempontjából túl nagy hangsújt kaptak az  anygképek. A 2011-ben a RaM-ban rendezett bemutatón, amikor gyökeres fordulatot vett Éva  alkotói metódusa, tény hogy ez került előtérbe, de nem előzmények nélkül. Előtte és utána, 1997 óta a mai napig mindig jelen volt ez a tendencia, csak sokkal összetettebb módon, minthogy az anyagra való hivatkozással összefoglalható lenne ez az időszak. A Fugában rendezett kiállítás csak megerősítette azt a látszatot, hogy Éva munkái az anyagban teljesednek ki, amit a monográfia tartalmi summázata is sugal. Ez részben igaz, - főleg az 1997-es korábbi fordulat óta - de nekem az a véleményem, hogy ma már ennél bonyolúltabb és összetettebb T. Horváth Éva életműve. Ennek indoklása és kifejtése még hátra van, de remélem, hogy ebben az évben a novemberi kiállítás előkészítő fázisában, lesz mód az anyag gyűjtés ideje alatt ezen gondolkodni. A tervek szerint ez a bejegyzés és  következők is erről szólnak majd, amolyan munkanapló formában. 

    Alább látható a Fuga kiállítás teljes anyaga sorszám szerint egyenként is, és közben a terem egyes részletei. 

Szürke terem

Bejárat a szürke terembe. Balra az egyes kép, innen haladva vannak emelkedő sorrendben sorszámozva a képek.

1

2

3

4

5

A jobb olsalon látható ötödik képtől visszatekintve a bejárat irányába.

6

7

8

9

10

11

Az előző tizenegyes képtől ami itt jobb oldalon látszik, visszatekintve a bejárat felé

12

13

14

Az elöző tizennégyes kép bal oldalt, ami a bajárattól a terem végében volt látható az első képen, most jobra fordulva kitágul a tér és folytatódik a körbejárás.

15

16

17

18

19

Az elöző tizenkilences kép szemben baloldat.

20

21

Visszafelé nézve jobb oldalon a huszonegyes kép látható

22

23

Az elöző képen látható huszonhármas kép baloldalt van.

24

25

26

27

28

A terem sarkában a huszonnyolcas és huszonkilences kép látható.

29

30

A kép jobb oldalon a terem kozepén levő oszlopon a harmincas kép látható.

31

Balra az oszlopon látható előző harmincegyes kép, visszatekintve a kijárat felé.

32

Az oszlopon bal oldalt a harminckettes kép látható.

33

Jobb oldalon a terem közepén levő oszlop hátoldalán a fentebb látható harminchármas kép látható

Trezor

1

A trezorban amely a fekete terem, folytatva utunkat bal oldalon a fentebb látható egyes kép, a szembelévő falon pedig a négyes és ötös kép látható.

2

3

Az előző hármas balra a terem végéban látható.kép

4

5

6

Középen a bejárattal szembeni hatos kép látható a fő falon.

7

8

9

Jobb oldalon a másik terem végén a fenti kilences kép látható. 

10

11

Középen a tzenegyes kép, balra tőle a tizes, jobbra pedig a kettes.

Ezzel körbejártuk mind a két termet, ez a trezorból való kijárat, illetve bejövetkor a bejárat. Háttérben   pedig a szürke teremben  a folyosón a négyes kép.