Dér Endre cikke a Tiszatájban 1965-ben

tiszataj_1965_007_559-561.pdf (u-szeged.hu)

 

Alföldi László: Utánzástól a szimbolikus formaképzésig (1995.)

 

Fischer Ernő 1994-ben betöltötte a nyolcvanadik életévét, és annak rendje és módja szerint Szegeden és Losoncon megrendezte a jubileumi születésnapi kiállításait, majd tovább folytatta mindennapi munkáit. Ekkor tart az utolsó alkotói korszak félidejénél, amikor tele van még tervvel, a felnagyítandó, illetve nagyobb méretben megfestésre szánt képek tekintetében. De tanít még a Budapesti Pedagógus Képzőművész Stúdióban, és a Budaörsi Műhelyben is. 1995. nyarán a Soproni Művésztelepet vezeti, és ott jut arra az elhatározásra, hogy eljött az ideje - nyolcvanegy éves korában - a munkatempót csökkenteni, és bizonyos feladatokról lemondani. Az őszi félévet még vállalja a Stúdióban, de az év végén befejezi itt a tanítást, és ezt követően már csak a Budaörsi Műhelyben korrigál, a legközelebb álló tanítványainak. Egészségi állapota a korához képest ekkor még nagyon jónak mondható, de a Stúdió körül kialakult privatizációs problémákkal, annak jogi és gazdasági feladataival már nem kívánt foglalkozni. Gyors és előkészítetlen elhatározás volt ez, de az adott helyzetben érthető és elfogadható megoldás. A szeptemberi évnyitón ezt az elhatározását hivatalosan is bejelentette, és ekkor határoztam el, hogy egy előadás sorozattal köszönöm meg a közösség nevében, a több mint másfél évtizedes ottani tevékenységét. Természetesen az Ő munkásságát állítva a középpontba, de sajátos aspektust választva úgy, hogy a Stúdióban felvetődő alkotói problémákhoz is kapcsolódjanak a vetítések.

Budapesti Pedagógus Képzőművész Stúdió 1995. októberi előadás programja 

Tisztelet Stúdió Tagok! 

Az utánzástól a szimbolikus formaképzés címmel, öt előadásból álló diavetítés sorozat keretén belül bemutatom Fischer Ernő festőművész eddigi munkásságának keresztmetszetét úgy, hogy az anyag válogatásánál különös tekintettel leszek a Stúdióban felvetődő rajzi és alkotói problémákra, valamint csak a teljes életmű összefüggésében megmutatkozó metodikai sajátosságokra. Az előadások egy órásak lesznek és ez idő alatt minden alkalommal kb. 40-50 db. dia kerül vetítésre. 

Az előadások témakörei és a bemutatásra kerülő művek a következők: 

1./ A szinészképek másolásától, a portré és az akt rajzolásán át, a kollázsig vezető út bemutatása. Ez az időszak magában foglalja a főiskolát megelőző kezdeti rajzi próbálkozásokat, az indítás lélektani motivációit, majd a prágai és a pesti főiskolás évek munkáit, és az ötvenes évek művésztelepi alkotásait 1935-től 1960-ig.

 2./ A kollázs és különféle technikák ötvözésén keresztül, egy sajátos kép építkezési és képi gondolkodási módszerig vezető út bemutatása. Ez az időszak magában foglalja az 1962-es szegedi és az 1963-as Dekovts termi pesti kiállítástól, az 1973-as műcsarnoki kiállításig készült munkákat. 

3./ Az új képi gondolkodástól, a szimbolikus formaképzésen át, egy autentikus festői világ kibontakozásának bemutatása. Ez az időszak az 1973-as műcsarnoki kiállítástól, az 1984-es Vigadóbeli kiállításig terjed. 

4./ Az autentikus festői világtól, az önmagára visszaható konzekvenciákon át, az önmagán túlmutató konzekvenciákig. Az 1984-es vigadóbeli kiállítástól, az 1994-es szegedi és losonci 80 éves jubileumi kiállításig készült művek. 

5./ Az általánosítható alkotói tapasztalatok összevetése művészettörténeti példákkal, és újabb képi és festői lehetőségek bemutatása. Az utóbbi egy-két évben készült alkotások, valamint a jelenleg készülő munkák.

     Addig is számtalan vetítést és előadást tartottam már szakmai közönségnek, és rendszeresen segédkeztem Tanár úr előadásainak előkészítésében, de ez volt a második alkalom, hogy írott szöveggel is készültem. Nem erősségem az írás, és mivel 1989-ben, amikor felajánlottam a Mesternek, hogy szívesen segédkeznék a munkásságát bemutató monográfia előkészítésében - amire Ő már nem vállalkozott - akkor eldöntöttem, hogy különösebb erőfeszítést nem teszek ezen a területen a képességeim tovább fejlesztésére. Így a felkészületlenségem ellenére is hozzáfogtam az íráshoz. Szükségesnek éreztem ezt azért, mert addig - és sajnos azóta is - Szuromi Pál 1989-ben megjelent kismonográfiáján kívül, Fischer Ernőről csak újságcikkek és folyóiratok rövid írásai és katalógus szövegek foglalkoztak az életművel. De azért egy kivétel van - amely éppen ennek az előadás sorozatnak köszönheti a megszületését - Fischer Ernő - Szuromi Pál szerzőségével, a Nemzeti Tankönyvkiadónál 1997-ben, ugyanezzel a címmel megjelent könyve. Persze monográfiának ez sem mondható - mert nem is ez volt a célja - hanem amolyan rövidebb tanulmány gyűjteménynek felel meg. Szuromi Pál által írt, A látványtól a lírai absztrakcióig című írása, részben a korábban megjelent kismonográfia szövegét veszi át, és kiegészíti az azóta eltelt időszakban készült munkák elemzésével. Fischer Ernő, Az utánzástól a szimbolikus formaképzésig című, és A "KÉP" mint komplex modell alcímmel ellátott szövege, képelméleti fejtegetéseket tartalmaz, tehát az életmű egészéről nem is kíván szólni. Ugyancsak Tanár úr által megfogalmazott képelemzések - talán a könyv legjobb része - csupán öt mű bemutatására vállalkozik. Utószó helyett címmel, és Fischer Ernő festőművész művészetfilozófiájának néhány csomópontja, Vázlatos jegyzet 17 lépésben alcímmel, befejezésként még szerepel a könyvben Sipos Endre tanítvány írása is. Mellesleg én is szerepelek az impresszumban, Gerencsér Gábor címlap tervező és Rosa István mellett, mint fotós. 

    A könyv kiadásához szükséges pályázati anyagot, a fent említett előadásokhoz készített szöveg képezte, amely annak idején csupán mint elméleti bevezető szolgált egy-egy vetítéshez. Tehát ennek az írásnak így önálló szerepet sosem szántam, mert a felolvasást követően a képek vetítésekor, a definíciószerűen összesűrített megfogalmazásokat, kötetlen előadás formájában tovább magyaráztam és értelmeztem. Most, lassan húsz év elteltével is úgy ítélem meg, hogy a leírtak tartalma nagy vonalakban ma is vállalható, de a formai és stilisztikai része, hagy kívánnivalókat. Persze ezekkel a blog bejegyzésekkel most ugyan abba a csapdába estem, mert az íráskészségemet azóta sem fejlesztettem, és mégis, jobb híján megint ehhez az eszközhöz kényszerültem. Mivel tíz éve működik már a Fischer Ernő Alapítvány, de érdeklődés, ambíció és anyagi források hiányában az életmű kutatása és feldolgozása a centenáriumi évben sem kezdődött meg, ezért úgy érzem nincs mire várni. Le kell írni azt - akármilyen formában is - ami egy későbbi munka alapja lehet. 1995-ben hasonló helyzetben voltunk, azzal a különbséggel, hogy akkor D. Kovács Júlia - a Nemzeti Tankönyvkiadó akkori szerkesztője - meghallgatva az előadásaimat - felvetette a könyv kiadásának lehetőségét. De mivel az anyagi forrás megszerzéséhez pályázni kellett, így lett ennek a bejegyzésnek a végén bemutatásra kerülő huszonöt oldalas szöveg, a pályázat alapja. Az alábbiakban Tanár úr által megfogalmazott kiegészítő kérelem vázlata olvasható.

       A rólam és művészeti alkotásaimról szóló könyv kettős célt szolgálna: egyrészt bemutatná majd félévszázados festői pályámat, másrészt a könyvben bemutatott anyag elméleti és konkrét képi alkotások formájában feltárulnak pedagógiai munkásságom eredményei is. Remélve, hogy ez utóbbi sok szempontból nyújtana segítséget a művésztanároknak az alkotói-nevelői munkájához is. A rajzoktatás újabb, modernebb alapokra való helyezéséről van tehát szó. Ennek a monográfiának, életműnek a megjelenítéséhez kérem most a Művészeti Vizuális Nevelés Kiadói Bizottságának támogatását. Bevezetésül még annyit, hogy hosszú művészeti, alkotói és pedagógiai pályám során az alkotó munka és a pedagógia mindig párhuzamosan töltötték ki munkásságomat. Így a művészet és a pedagógia állandó egymásrahatásában (dialektikájában) alakult és formálódott, érlelődött meg bennem is mind az, amit most már egy életrajzi könyv formájában nyilvánosságra szeretnék hozni. 

   A könyv felépítése is ennek a koncepciónak megfelelő volna. “Művészet” és “pedagógia” dialektikában - diszkurzív viszonylatában - érzékeltetni mind azt a filozófiai-esztétikai tendenciákat, amit egy hosszú életút tapasztalatai adtakt és hitem szerint a művészetpedagógiában is hasznosítani lehetne. Talán a benne található felismerések, eszmélkedések, amit a “történelmi” valóság hívott életre, alkalmat adnak mások számára is a továbbgondolásra és fejlesztésre. A tapasztalatok pedig a rajzpedagógiában való alkalmazásukra. 

    A könyv egy “komplex” és “komplett” illusztrációs anyagra támaszkodna. Felmutatva és magyarázva szinte fázisszerűen azt a metodikát is, amely elvezetné a művésztanárok közösségét is azokhoz a leglényegesebb elvi, és művészeti és pedagógiai felismerésekhez, ami a könyvnek is nem utolsó sorban célkitűzése volna. 

    A könyv szövege “ötvözné” az elméleti, a filozófiai, az esztétikai és pedagógiai-módszertani kérdéseit és gyakorlatát is. Az elemzések iránya és a művekből levonható konzekvenciák bizonyítanák e munkásság “szubjektív” világán kívül azokat az “objektív igazságokat” is, amit ennek a századnak eddig ismert művészetfilozófiából az “Ember” számáraés “ képzőművészeti kultúra” számára is hasznosítani lehetne, mert a könyv címe: A festészet emberarca! Szó esne tehát arról, hogy az embercentrikus művészetnek mik az alapjai, kritériumai. Ez a kérdés aláhúzott szerepet kapna a könyvben. 

   A mellékelt illusztrációk, kauzálisan is mutatnák fel az összefüggések rendszerét “a világkép és művészet”, valamint “művészet és pedagógia” között. 

    Áttekinthető “ívben” mutatná be a technikai eljárásokat is - téma és kivitel - szoros összefüggésében. Egyben áttekinthetővé kívánná tenni azt is, hogy mik voltak azok az eszmei, gondolati értékek, amik az európai képzőművészetben is az emberközpontú, humanizált művészetet segítették. Azok, amik számomra is lehetővé tették a felismerés összefüggéseit és vele együtt az eszmélkedést is. Így lehetővé téve az új nyelvezetet - “beszédmód” - kialakulását. Mert a könyv rejtett és igazi célja is ez, az emberszabású, emberléptékű művészet élményszerű bemutatása volna. A könyv anyaga túl kíván lépni a szubjektív bemutatkozáson, amikor vállalja ennek a munkásságnak a pedagógiai oldalát is.

    A könyv eszmei mondanivalóját és művészi alkotómunkám lényeges összefüggéseit Alföldi László tanítványom már egy előadássorozat keretében megfogalmazta. Ebből kaphatnak ízelítőt most néhány gondolat erejéig. Rendszerbe foglalta annak filozófiai, esztétikai és pedagógiai vonatkozásait is.

  Csatolom még rövid életrajzom és néhány reprodukciót a szöveg hitelesebb megértéséhez. Megjegyezni kívánom még, hogy a könyv előállításának kiadásához hozzá kívánok járulni.

 Tisztelettel: Fischer Ernő.