A Wikipédia szövegben Somhegyi Zoltántól idézett részletben, a megemlített képek a 2008-ban megjelent katalógusomban találhatók. Így az ott látható négy képre csak nagyon áttételesen vonatkozik a leírás. Ezért itt most idézem a teljes szöveget és a hozzátartozó képeket, illetve bemutatom a teljes katalógust.
Budapesti Pedagógus Képzőművész Stúdió kiállítása 2010.
Az Ábrahámhegyi Fürdőegyesület és Ábrahámhegy Község Önkormányzata tisztelettel és szeretettel meghívja önt és családját, barátait a Bodonyi Ferenc vezetésével működő Budapesti Pedagógus Képzőművész Stúdió Szabadiskola kiállítására
2010. augusztus 8.-tól 22.-ig a Bernáth Aurél galériába (Ábrahámhegy, Badacsonyi u. 13.)
A kiállítás megtekinthető volt: augusztus 22.-ig szerda, csütörtök, péntek, és szombati napokon 15 órától 19 óráig.
Kertész Sándor festőművész (1940.okt.29.): "A hatvanas évek elején Winkler László és Fischer Ernő mestereim jóvoltából az impresszionizmussal és a különböző modern irányzatokkal ismerkedtem, akkor, amikor a Képzőművészeti Főiskolán is csak óvatosan beszélt ezekről néhány oktató...."
Kölüs Lajos 2015. Fischer és az Öten kiállításról.
Szegedi egyetem 2002.
6.Elhunyt
Fischer Ernő festőművész. Életének
88. évében elhunyt a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző
Főiskolai Kar Magister Emeritusa, a Rajz- művészettörténet tanszékének
nyugalmazott tanszékvezetője. Elment egy kiváló ember, aki nagyszerű művész és
tanár, melegszívű, nagylelkű kollega volt. Több mint másfél évtizedes
főiskolai oktatómunkáját pedagógus tanítványainak
sokasága örökíti át a felnövekvő nemzedékekbe. Munkásságát maradandóan őrzik művei, pedagógiai írásai, valamint az általa írt
és róla megjelent kiadványok. Sajátságos stílusa kitörölhetetlen a
hazai képzőművészetből. Kedves egyénisége feledhetetlen az őt szeretők és
tisztelők körében. Fischer Ernőt, a mindenkor önzetlenül munkálkodó vezető
oktatót, élete végéig fáradhatatlanul alkotó művészt mélyen gyászolják
kollégái, hallgatói és tanítványai. Emlékét kegyelettel megőrizzük.
Véssey Gábor festményeiből és szobraiból nyílik kiállítás Budapesten
MTI,
Véssey Gábor festményeiből és szobraiból nyílik kiállítás hétfőn a Pesti Vigadóban, a Munkácsy-díjas művész 70. születésnapja alkalmából.
Véssey Gábor festőművész, az Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagjának tárlata az utóbbi 30 év alkotásaiból mutat be válogatást – olvasható az MMA honlapján.
A művész által gyakorolt képzőművészeti műfajok közül az olajtempera táblaképei, valamint szobrai lesznek láthatók a kiállításon november 18-ig. Figurális képei ironikus és expresszív hangvételükkel reflektálnak mindennapi világunkra. A legújabb festményei mellett láthatók lesznek az eddig még ki nem állított képsorozatai is, amelyekben a művész a hozzá közel álló alkotók munkáira hommage-okban és parafrázisokban reflektál.
A kiállítás alkalmából a MMA Kiadó összefoglaló albumot is megjelentet.
Véssey Gábor igen termékeny alkotó – több száz pasztell, nagyjából 100 darab olajkép és 35-40 gouache mellett megszámlálhatatlan mennyiségű grafika létrehozása fűződik a nevéhez. Rendszeresen készít rajzokat irodalmi művekhez, illusztráció-sorozatokat kreál, grafikai albumokat ad ki.
A művész 1948-ban született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskola festő szakát 1972-ben végezte el, majd 1975-ig mesterkurzus keretében folytatta tanulmányait. Mestereiként Barcsay és Fischer Ernő mellett Benkhard Ágost tanítványát, a táblaképfestő és mozaikművész Fónyi Gézát és a főleg figurális műveket alkotó Veress Sándor Lászlót nevezi meg. 1988-tól 2017-ig ábrázoló geometriát, rajzot és anatómiát tanított a Képzőművészeti Egyetem docenseként.
VIII. Magyar Festészet Napja Október 15. 17.00 A VIII. Magyar Festészet Napja alkalmából Fischer Ernő festőművész (posztumusz) és Duschanek János festőművész közös tárlatának megnyitója. Fischer Ernő kiállítását rendezi és megnyitja: dr. Feledy Balázs művészeti író. Duschanek János kiállítását megnyitja: Kratochvil Mimi művészettörténész, rendezi: Zsolnai Gábor. Közreműködik: Lukács Sándor színművész. Megtekinthető: október 29-ig. A belépés ingyenes!
Az angyalföldi József Attila Művelődési Központ története.
A jelentősebbek közé tartozott az irodalmi kör és a képzőművész iskola is. Elsőként a festő kör jött létre 1950-ben Fischer Ernő festőművész kezdeményezésére, majd 1952-ben megalakult a szobrász kör is Szandai Sándor szobrászművész vezetésével. 1953-ban a Rákosi Mátyás Kultúrház adott otthon a Képcsarnok rendezésében megnyílt, a korabeli képzőművészet kiemelkedő alkotásait bemutató kiállításnak, ahol a művelődési otthonban működő képzőművész kör tagjai is bemutatkozhattak.
A képzőművészeti osztály vezetője Fischer Ernő volt, egy
jó második kategóriába tartozó festőművész. Príma munkát
csinált, például ő kezdeményezte a híres tokaji nyári tábort,
amiről minden évben írnak az újságok
www.bpxv.hu/hirek/zilahy-gyorgyre-emlekeztek
2004. Emlékkiállítás Zilahy György.
Az idén éppen 50 éves tokaji művésztelep vezetését a nemrégiben elhunyt Fischer Ernő, festőművész látta el kezdetben, de segítő tanárként vele együttműködött Zilahy György, Xantus Gyula, Tamás Ervin, Halász Szabó Sándor is. Zilahy György a Népművészeti Intézet (később Népművelési Intézet) munkatársaként bejárta az országot. 1972. Spirál csoport kiállításának betiltása. Lehel István festőművész emlékkiállítása kapcsán Nátyi Róbert nyilatkozata. A szakember úgy látja, vannak párhuzamok Lehel, valamint másik két szegedi festő, Vinkler László és Fischer Ernő életművében. Együtt hozták volna létre a nonfiguratív alkotók Spirál-csoportját, amelynek 1972-es kiállítását nem engedték megnyitni, betiltották. Nátyi Róbert azt reméli, ezzel a tárlattal sikerül ráirányítani a figyelmet az elfeledett festő életművére, magángyűjteményekből talán további alkotásai bukkanhatnak fel. Ha elegendő anyag összegyűlne, értékelő tanulmánnyal albumot is kiadhatnának. Életművét így lehetne integrálni a szegedi képzőművészet történetébe. http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/lehel_istvan_felfedezese/2423413/ Szuromi cikke az ÉS-ben a 2002-es Vigadóbeli kiállításról. www.es.hu/old/0232/kritika.htm
A katedrálisok jegyében
Hiába az elképesztõ hõség, az emberek csak jönnek, jönnek Fischer Ernõ festõmûvész vigadóbeli kiállításának premierjére. Akadnak itt kollégák meg rokonok, tanítványok és tisztelõk, fiatalok meg öregek. Mintha a látás kivételes ünnepére gyülekeznénk. Dávid Katalin mûvészettörténész pedig barátságos, velõs prológussal lep meg bennünket. A kilencedik iksz felé közelítõ mester egyik favorizált témájára, a katedrálismûvekre hivatkozik. Okkal, joggal. Mert az alkotók többé-kevésbé azonosak kedves tematikáikkal. Ami annyit tesz: Fischer maga is tiszteletre méltó katedrálisegyéniség. A kitartó, következetes munkálkodás, egyben a humanisztikus és modern értékek avatott elkötelezettje. Errõl tanúskodik jelenlegi bemutatója is.
Pedig micsoda hányatott, göröngyös életút áll képei hátterében. Prágában kezdte fõiskolai tanulmányait, mégis Aba-Novák és Kmetty osztályában, Budapesten fejezte be. Csaknem ötvenéves fejjel rendezte elsõ, bemutatkozó tárlatát. Vagyis késve induló mûvész. Ráadásul úgy alakult pályája, hogy jobbára csak nyugdíjas éveitõl bírt kizárólag a festészettel foglalkozni. Elõtte szinte a képzõmûvészeti kultúra mindenese volt (1951-58: Népmûvészeti Intézet; tokaji mûvésztelep megteremtése, a Mûvészeti kiskönyvtár sorozat megindítása; 1959-74: szegedi tanárképzõ fõiskola rajztanszékének vezetõje). Ezekben az években azonban korszerû, kultikus jellegû festészete alig-alig kapott érdemi megbecsülést. Csupán az utóbbi idõkben jutott méltó megbízásokhoz, elismerésekhez.
Úgyhogy: késõi startolás, késõi respektálás.
Ennek ellenére nyoma sincs itt semmi kapkodásnak, semmiféle idegeskedésnek. Fischer Ernõ páratlanul míves, alázatos mûvész. Holott õ is a természeti alapú, organikus és síkszerû stilizálással indította pályáját. Idõközben azután éppúgy magába ötvözte a rembrandti fénymágiát vagy az ikonfestészet tanulságait, mint az avantgárd lírai és absztrakt hozományait. Így hát öszszegezõ típusú, szintetikus alkotó. Egészében pedig a historikus és költõi absztrahálás egyik legrangosabb hazai képviselõje. Amúgy Bartha László és Ország Lili legközelebbi szellemi rokona. Más kérdés, hogy Fischer munkásságában keresve sem találunk újszerû, eredeti tematikákat. Kezdettõl fogva a nagy múltú városok, katedrálisok és tengeri élmények átírásai foglalkoztatják, nem beszélve biblikus, mitológiai vízióiról vagy körhintás, cirkuszi szuggesztióiról. Azt is mondhatnám, õt mindenekelõtt a hagyományos erkölcsi, esztétikai értékek aktualizálása érdekli. A család, az áldozatvállalás, a bensõséges és távlatos szépség megfogalmazása. Ámde az a legdöntõbb: õ ilyenformán is szuverén formateremtõ mûvész lett.
Bárhogy is vesszük, e változatos hangú, zenei sugallatú festészetben aligha beszélhetünk markánsan elváló szemléleti periódusokról. Inkább egy fokozatosan oldódó, átlényegülõ és szubsztanciálissá váló szerves alakulásrendrõl kell tudomást vennünk. Még akkor is, ha a kifejezési alapelvek úgyszólván sértetlenek. Fischer ugyanis váltig ragaszkodik a könnyed, impresszionisztikus színhatásokhoz és a konstruktív elvû komponáláshoz. Ahogyan a nagyvonalú, érzéki festéknyalábokat és a könnyed ritmusú, kalligrafikus vonalfutamokat is bravúrosan összeboronálja. Mintha egy vérbeli festõ és egy virtuóz grafikus lakozna benne. Igaz, a hetvenes, nyolcvanas évek termésében még jelentõs teret nyernek a zártabb, drámaibb megoldások. Az aranyló, kontrasztos Prága-látomás egyszerre archaikus és monumentális, egyszerre összefogott és mesélõ gazdagságú. Akárha a hazai modern vedutafestészet egyik legkitûnõbb alkotását nézegetnénk. Miként a rendkívül elmélyült Rubljov-tisztelgés, egyben a végtelenséggel oszcilláló Corpus is ehhez a vonulathoz kapcsolható.
Kapcsolatok, összefüggések? Nem árt felfedeznünk: a látszólag csapongó tematikák sokasága mögött azért egy biztonságos ösztönû, rendszeralkotó festõ bújik meg. Ami a légiesen, szubjektíven vibráló Katedrális-mûveknél még külsõdleges tárgyi láttatás, az a variatív, szellemes Angyali üdvözleteken vagy Freskóvariációkon már bensõségesebb emberi, mûvészi példázatokba fordul át. S ami a meditatív Tengeri vitorlások átszellemült, kozmikus térmodulálása, az a katedrálisképeknél már koncentrált, vertikális irányú szárnyalás. Közben a múlékony idõ, az évszakok médiuma is beépül Fischer Ernõ gondolkodásába. Ha eddig az éjszaka komor pompájából villantak elõ a Golgota fájdalmas, expresszív jelzései, akkor a következõkben már télies didergésû emlékeztetõket kapunk. Ahogy az egylényegû Pantokrátor-sorozat is a természeti, anyagi mozgások dialektikájának van alávetve. És még nem is érintettem a közelmúlt idõszak jóízû gesztikus produkcióit, majd a Sarkcsillag-változatokban felvillanó újszerû eredményeket. Pedig itt hovatovább a lírai minimalizmus bensõséges és végtelen tartományáig jutunk el.
Ezek után nem is igen csodálkoztam a kiállítás katalógusának triádos alcímén. Azon, hogy: Emberség, pedagógia, mûvészet. Holott némileg érzelgõsnek, romantikusnak vélem. Fischer Ernõ ellenben olyan egyéniség, akit folyton-folyvást a hangulati, szellemi mozgások visznek elõre. Hosszú, küzdelmes és eredményes pályáján is így jutott el a legvégsõ formai, tartalmi esszenciákhoz: a szikár négyzetekhez, a csúcsíves alakzatokhoz és a spirális ívelésekhez. Sõt a perdöntõ, megváltó keresztmotívumot még nem is említettem. Hogy mi jöhet még ehhez egy kiváló, nyolcvannyolc esztendõs mûvésznél? Csak egy tisztes, lakonikus számvetés. Ami némiképp életprogramnak is felfogható. Nem is tanulság nélkül. Elvégre Fischer Ernõ hiteles triászában mégiscsak az emberség kritériuma áll legelöl.
(Fischer Ernõ kiállítása a Vigadó Galériában augusztus 23-ig látható.)
2003-ban a losonci Új Szóban megjelent cikk. A szerzője egyenlőre ismeretlen. ujszo.com/kultura/eleget-tett-kuldetesenek
Eleget tett küldetésének
Mindig különös, megismételhetetlen, felemelő érzéséket váltottak és váltanak ki bennem Losonc egykori és mai szellemiségének jeles, a múltat megőrző és ápoló személyiségei. Közéjük tartozott Fischer Ernő is. Egy kedves, önmagával és környezetével is szigorú, sok megpróbáltatást átélt, eredményeit hangyaszorgalommal és mindenek feletti kitartással elért festőművész. ....
